„Rossz hírünk van az ellenzék számára. A Fidesz által közölt választási alapelvek demokratikusak. Ráadásul sokkal arányosabban fejezik ki a választók politikai akaratát, mint például a demokrácia gyakori megcsúfolásával semmiképpen nem vádolható Nagy-Britannia és Egyesült Államok választási rendszere. A briteknél például csak egyéni képviselőjelöltekre voksolhatnak a polgárok, így matematikailag előfordulhat, hogy az egyik párt minden választókerületben egy szavazattal nyeri meg a voksolást, így csak az ő delegáltjaiból áll össze a parlament, vagyis a rendszer a vesztes párt csaknem 50 százalékos támogatottságát kidobja a kukába. (...)
Az egyfordulós rendszer és az MSZP-LMP-duó Jobbikkal való kibékíthetetlen szembeállása jelentősen megkönnyítheti a fideszes jelöltek egyéni győzelmét. 2014-ben az egyéni körzetekben várhatóan két ellenzéki kihívója (közös, nevezzük baloldali jelöltnek, és a Jobbik politikusa) lesz a kormánypárti aspiránsnak. Ilyenkor a kormányváltásra leadott voksok megoszlanak, és relatív többséggel (például a szavazatok 35 százalékával) is elnyerhető az – ismét kormánypárti - mandátum. (...)
Homályban maradt még az egyéni képviselői helyek pontos száma, és ami még ennél is érdekesebb, az új egyéni választókerületek határa. Ez utóbbi manipulálásával demokráciában edződött politikusok 1812 óta foglalkoznak. Ekkor ugyanis Elbridge Gerry massachusettsi kormányzó úgy rajzolta át állama választókerületeinek határait, hogy a föderalista jelöltnek esélye se legyen a győzelemre. A nemes cél érdekében átrajzolt térkép egyik választókerülete szalamandrára emlékeztetett, így lett a politikus- és az állat nevéből összerakott »gerrymandering« az eljárás neve. Itthon is jócskán van tér e tevékenység gyakorlására: biztosan össze lehet rakni olyan választókerületeket, hogy Botka László szegedi támogatottsága ne jelenthessen képviselői helyet számára, mint ahogy a szocialisták angyalföldi bázisa is kikezdhető okos körzethatárokkal – ha a Fidesz rövid távú érdekei szerint rajzolgatunk.”