Lázár János a Civil Akadémián

„»Elvenni csak onnan lehet, ahol van« - mondja a hódmezővásárhelyi poli, és hozzáfűzi: nem lehet tovább az emberek zsebében turkálni. (Ha Igazmondó János megbízhatósága ellenére mi azért vetnénk egy pillantást az előrejelzésekre, itt megtehetjük.) Kis ugrással - ebben az emelkedett hangulatban - hallhatunk néhány passzust a bizalom helyreállításának fontosságáról és az ez irányba tett komoly erőfeszítésekről is.

»Úgy gondolja, hogy ma Magyarországon az államtól százmilliót kapni igazságos? Attól az államtól, amely fuldoklik az adósságban. Attól az államtól, amely három és félmillió ember szegénységét okozza« - egy rövid tanmese csattanója előtt már bőszen bólogat a nyáj, kár hogy nem Lázár a főszereplő. Arról véletlenül nem esik szó, amikor ő szakított ebből a szegény államból csúnya bácsi módjára. A példabeszéd lényegét, a drámai csúcspontot - ahogy kell - a lezárás előtt érjük el. »A mi lelkiismeretünk, a fideszes képviselők lelkiismerete maximálisan tiszta, mert hibákkal ugyan, de ebbe (a nép által 2010-ben választott) irányba indultunk el.« És a gyónás után mintegy megtisztulva Lázár János egyenes gerinccel feltámad lelép a színpadról.”