Back to Black

„Már megint ott vagyunk, hogy van élet Európán kívül is. Sőt, a nyugat nekünk mindig is kényszerlakhely volt.

Kényszerlakhely, bazmeg, ilyet szól.
 
Van magyarázata annak, hogy minek beszél ekkora eposzi hülyeségeket, még ha úgy is tűnik, hogy simán csak ittas. Ott ül a magyarázat körülötte.
 
Orbán Viktor időtlen idők óta csak válogatott, idomított közönség előtt hajlandó fellépni. Tulajdonképp az egész pártnak az a feladata, hogy az ő barátja legyen. Olyan, aki nem vitatkozik, nem akadékoskodik és főleg nem kritizál, hanem átkarolja a vállát, és együtt énekel vele hajnalig. Most sem kért szót senki, nem következtek felszólalások azzal, hogy ne is haragudj, elnök úr, de pihenned kéne. Pedig nyilván nem mind hülye, látják ők is, hogy szegény, őrületbe hajszolt elnökük agyilag alig áll a lábán.
 
Vajon helyénvaló-e egy ötvenes faszinak lenyelni mindent azzal az elnéző mosollyal, amit egy kétéves kisgyerek érdemel? Nem kegyetlenség ez? Nem debilizáló engedékenység? Nem oda vezet a szellemi kihívások hiánya, hogy a páciens kataton elbutultságba süpped?
 
De.
 
Az ilyen folyamatok végén hangzik el, hogy a környezetének, családjának, barátainak oda kellett volna figyelni az elkövetőre, és segítséget kérni.”