„Igenis van abban valami felemelő, amikor a világ sorsát irányító emberek feszülten próbálnak bizonyítani egy bizottság előtt. Egyszerűen egészségesebb az olyan rendszer, ahol a legnagyobbakat is kihívják felelni néha. És ha már itt tartunk, még ha valaki nem is tartja a legízlésesebbnek egy nyolcvanéves ember megtámadását egy borotvahabos tálcával, azért érdekes megfigyelni, milyen, amikor az igazán nagy dolgok sorsának kovácsai egy pillanatra teljesen kiesnek a szerepükből.
Másrészt ha egyszer kirobban egy ilyen ügy, a mellékszálakon sok részeredményt el lehet érni. A britek ma már sokkal többet tudnak arról, hogyan fonódott össze a Murdoch-birodalommal az elitjük, és arról is, hogyan működik belülről egy mindenkin átgázoló médiaóriás. Lehet, hogy a dolgok nem fordulnak fel utána, egyszerűen csak egy fokkal emberibb érzés nem teljesen meztelenül és fegyver nélkül állni a csatatéren.
Amiről nem beszélünk
Ilyen meghallgatás Magyarországon egy jó ideig még biztosan nem lesz. Nem fogjuk látni a legnagyobb hatalmú embereket bizottságok előtt feszengeni, pláne nem teljes nyilvánosság mellett. Ezek a szereplők érinthetetlenek, sőt gyakorlatilag szóba hozhatatlanok. Kivéve persze, ha valamiért egymás ellen fordulnak, és a saját manipulációiknak köszönhetően bukik valaki közülük, de akkor megint csak az történik, amit ők akarnak.”