Antifideszista népfront?

„De össze lehet-e fogni a neonáci –tehát ab ovo antidemokratikus – Jobbikkal a demokrácia megmentésére? Hogy egy nyilvánvalóan antidemokratikus erő elősegítheti a demokratikus erők győzelmét egy másik antidemokratikus erő fölött, azt már igazolta a történelem. Az MSZP és az LMP Jobbikkal való szövetsége hasonló volna ahhoz, amit Churchill és Roosevelt Sztálinnal kötött. Azt a vitát most ne nyissuk meg, hogy egyébként melyik a szörnyűbb: a hitlerizmus vagy a sztálinizmus. Azt se, hogy Orbán vagy Vona. Mert egy biztos: a magyar demokráciát ma nem az utóbbi, hanem az előbbi fenyegeti. Fenyegeti? Azon rég túl vagyunk: a temetésnél. A nyugateurópai demokráciákra egykor Hitler támadt rá, s azok akkor éppúgy végveszélyben voltak, ahogy ma a magyar demokrácia. És a politika erkölcse szerint a pokol ellen az ördöggel is cimborálni kell.

Aki – ha érdeke úgy kívánja – hajlandó lehet erre. Az LMP-s Karácsony aligha az ujjából szopta ki hirtelen a Jobbikkal való Fidesz elleni összefogás ötletét. A két frakció szomszédos a parlamentben. Képviselőik egymás közvetlen közelében ülnek több mint egy éve. Nyilván szót is váltanak. S noha a Jobbikról méltán tételezi föl a legrosszabbat minden demokrata (míg a sztálini Szovjetunió méltánytalanul részesült a kelleténél jobb megítélésben Nyugaton, ahol a hályog – paradoxmódon – csak Hruscsov, majd Brezsnyev alatt: 1956-ban és 1968-ban hullt le sokak szeméről); a Jobbiknak egzisztenciális érdeke a plurális pártrendszer fönntartása. Az utóbbi fölszámolására törő orbáni autokrácia tehát – különös tekintettel az új kirekesztő választási szabályokra – a Jobbik létét fenyegeti. Képviselőinek pedig az egzisztenciáját, s ők ezt nyilván nem is rejtik véka alá. Olyannyira nem, hogy az Áder-javaslat nyilvánosságra hozatala után nemcsak az LMP és az MSZP, de a Jobbik embere is kivonult a választójogi törvényt előkészítő parlamenti albizottság (álbizottság) üléséről.

Mindezek ellenére kizárható, hogy a Karácsony-féle összefogásban a szélsőjobb valóban partner legyen. A vezetők, a képviselők, a párt racionális érdeke ehhez kevés. Az érzelmileg fölajzott, többek közt antikommunista indulatokkal teli tagság nem tudná benyelni ezt a sötét paktumot. Holmi demokrácia nevében – a nemzet ellenében! Nemcsak baloldali demokraták nem tudnának a »fasisztákra« szavazni, a jobbszél a »kommunistákra« meg a cimboráikra még annyira sem.”