A norvég mészáros és az illegitimisták

„Az elmúlt napokban Anders Behring Breivik volt már rasszista, fehér fajvédő és iszlámellenes fanatikus is. A letartóztatásáról szóló híreket különböző elemzések kísérik: vannak, amelyek azt taglalják, hogy Európa képtelen volt megbirkózni a bevándorlás problémájával, más kommentárok a szélsőjobboldali pártok előretörését emelik ki, vagy éppen arról a fenyegetésről írnak, amelyet a kontinensen élő mohamedánok jelentenek Európára. Mivel az első beszámolók tévesen feltételezték, hogy az oslói támadás a terrorizmus elleni háború narratívájába illeszkedik, a történetet most már csak a fehér rasszizmus és az iszlámellenes fanatizmus ugyancsak ismerős narratívájában tudjuk értelmezni.

Lehetséges, hogy megint tévedünk? Breivik valójában nem bevándorló mohamedánok gyilkosa volt, hanem norvégokat ölt. Az őt előbb őrületbe, majd tömeggyilkosságba kergető rögeszmét pedig nem pusztán a rasszizmus táplálta, hanem részben abból az elmebeteg meggyőződésből is eredt, hogy a norvég kormány illegitim.

A megszállottságnak ez a különös fajtája azonban egyáltalán nem új, sőt még csak nem is a szőke, fehér bőrű norvégok sajátja. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének hőse, Raszkolnyikov - a dekadens cári Szentpétervárból hiányzó, homályosan meghatározott szabadság nevében - brutális kegyetlenséggel megöl egy uzsorásasszonyt. Azóta forradalmárok és futóbolondok sora, az orosz anarchistáktól az Ír Köztársasági Hadsereg tagjaiig ártatlan emberek legyilkolását indokolták azzal, hogy tettükkel illegitim kormányok bukását akarták meggyorsítani, és helyükre egy elvileg hitelesebb rendszert ültetni.”