„- A mostani kormány minden eddiginél gyakrabban beszél a családokról, a családok védelméről, miközben le is szűkíti a család fogalmát. Nem lehet, hogy ők most ráéreztek a magyar társadalom ezen sajátosságára?
- Először is szerintem nem igaz az, amiből kiindulnak, hogy a családok szétesőben és tönkremenőben vannak. Igaz, hogy sokkal kevesebben házasodnak és akik házasodnak, azoknak jelentős része elválik, hogy a gyerekek közel fele házasságon kívül születik, de ez nem jelenti azt, hogy megszűnnek a családok. Csak újfajta családformák születnek, de a család fontossága nem csökken. Ha megkérdezzük a fiatalokat, hogy mit tartanak a legfontosabbnak az életben, manapság is a családot említik. A családvédő szövegek és a családokat érintő részintézkedések inkább egy bizonyos, pártpolitikához kapcsolódó értékrendnek az aprópénzre váltása. Szerintem a család, mint olyan, nem szorul védelemre.
- És mit gondol arról, hogy a család fogalmát némileg leszűkíti a kormányzati kommunikáció?
- A meleg párok, a szinglik és a többiek is családban élnek. Egyrészt nekik is vannak szüleik, testvéreik. Másrészt például a szinglik egy bizonyos családciklusban vannak, később jó eséllyel más típusú családban élnek majd.
- És az erkölcstelen családközpontúságon, a bezárkózáson lehetne változtatni?
- Ha az egymás után következő kormányok képesek lennének kooperálni, akkor igen. Alapértékekként kellene elfogadni, hogy a család fontos, de ennek sok formája lehet, és család ne legyen se az egyén börtöne, se a társadalom egyetlen központja. Óvatosan, finoman kellene a nagyobb közösségeket is támogatni. Hagyni, ösztönözni, hogy az emberek szóba álljanak egymással, hogy legyenek helyek, ahol találkoznak. Szakkifejezéssel ezt társadalmi tőke érzékeny fejlesztésnek hívják. Ennek a tereit igenis lehet fejleszteni.”