Az első rögtön az az elképzelés, hogy aki liberális, az csak baloldali lehet. (Ez viccesen egybeesik a részint a fideszista, részint a nyilas nézettel.)
A csoport tagjai mindig is utálták a »balliberális« jelzőt (ezt a csírázó jobboldali sajtó aggatta rájuk 1991 tájékán), de részben mert akkor még létező pártjuk, az SZDSZ a szocialistákkal szövetkezett, részben épp a támadások miatt, részben Beszélő-olvasói reflexből kötelezőnek tartják magukra nézve a baloldaliságot: azt a helyzetet, hogy az elnyomók ellen harcolnak. Elnyomás - elnyomás, akár avantgárd színigazgatók, akár romák, akár jobbikos érzelmű rendőrök a szenvedő alanyai. Az »odaállok mindenki mellé, akit bánt a kormány« reflexe pedig kiválóan alkalmas egy fészbukos mozgalom működtetésére, de párt felépítéséhez kevés. Ahhoz hideg fejre, szorgalmas tájékozódásra és jelszavakon meg sértettségen túli agykérgi tevékenységre van szükség..”