Vissza a céhrendszerbe!

„A kötelező kamarai tagság szó szerint középkori helyzetet teremtene, ráadásul újabb korporatív elemet hozna be a magyar közjogi rendszerbe. A kamarai tagság lényege ugyanis nem különbözik számottevően a céhek működésétől, ahol egy privát szervezet közhatalmi jogköröket kap arra, hogy eldöntse: ki és milyen feltételek mellett vállalkozhat, miközben (papíron) a tagok érdekeit is képviseli. Nehezen feloldható ellentmondás: egy szervezet egyszerre legyen pártatlan, megfelelően szigorú szakhatóság, és képviseljen hatékony lobbierőt.

Az elképzelés több szempontból is hibás. Először is modern, nyugati típusú képviseleti demokráciákban nem illik közhatalmat adni olyan szervezetnek, amelyik nem a választott parlamentnek, kormánynak, esetleg a törvényhozó vagy végrehajtó hatalom más szerveinek tartozik elszámolással. Ez a megoldás felborítja a képviseleti demokrácia egyik alapját jelentő arányos reprezentációt: bizonyos csoportok érdekérvényesítő képessége megnő, anélkül, hogy erre a hagyományos képviseleti rendszerben felhatalmazást kaptak volna, vagy esetleg kiemelkedően eredményesek volnának, és így kiemelkedően járulnának hozzá a közterhek viseléséhez.

Tudom, ennek Magyarországon és Európában - a civil szervezetek kultuszával kezdődően - nagy hagyománya van, de ettől még helytelen, és csökkenti a jogbiztonságot. Már épp elég rossz példát láttunk arra, milyen az, amikor a politika menetét nem választott, hanem korporatív elven kijelölt szervezetek irányítják. Gondoljunk csak a közmédiumok kuratóriumaira, az elnökválasztási hercehurcákra: annál alacsonyabb színvonalat azóta is csak ritkán sikerült elérni a magyar közéletben, pedig sok próbálkozás volt.”