„A showbusinessben mindig a jobboldali, republikánus, konzervatív a hülye, született idióta, viszont a balos, demokrata, liberális általában a jó fej. Az általam nagyra tartott Elnök embereiben is Bartlet elnök kötelezően demokrata, a sorozatban feltűnő republikánusok pedig kb. annyira szimpatikusak, mint a hollywood-i háborús filmek német katonái: nem szeretnél közéjük tartozni. A Született feleségekben is a leggázosabb nőről derül ki valamikor félidőben, hogy rettenthetetlen republikánus és ennek megfelelően, afféle kötelező gyakorlatként perverz fegyvermániás és tele van mindenféle elfojtottsággal és beteges hajlamokkal.
Nyilván Reagan korában, a 80-as évek végén a megzavarodott akkori magyar nyilvánosság is azt gondolta, hogy a Gorbacsovval vívott meccsében neki kell a rosszfiúnak lennie, mégiscsak tudjuk már, hol a helyünk. Ennek megfelelően Gorbacsovról egy elképesztően geil slágert készített a Neoton Família, Reaganről meg azt a viccet mesélte minden kisgyerek az iskolában, hogy leégett a könyvtára, ami azért nagy baj, mert még egy csomó könyv nem volt kiszínezve. (...)
Most, hogy már van egy kis történelmi perspektívánk, és talán már felépítettünk némi védelmet a legszimplább, olcsó agymosó technikákkal szemben, tényleg ideje újragondolni Reagan elnököt. Megnyerte a hidegháborút, és ha nem is kizárólag rajta vagy döntésein múlt a szovjet birodalom szétesése, biztosan hozzájárult ahhoz, hogy a végső vergődése rövidebb legyen. A nyertesek oldalán ott álltunk mi is közép-európai társaink mellett, és a minimum, amit tehettünk, hogy most szobrot állítottunk neki. Előbb-utóbb a dolgok helyre kerülnek, és talán egyre inkább a bronzba öntött sikeres politikus, és egyre kevésbé a Genesis videó bumfordi figurája jut az eszünkbe róla.”