Népszavazás a kedély láthatárán

„Népszavazást kezdeményez az LMP. Hűha, régen volt ilyen. Mármint népszavazási kezdeményezés, amely most éppen a munkavállalói jogok védelme érdekében történik - és ezt nem árt majd jó sokszor elismételni, mert a »ne kelljen fizetni!« és a »több pénzt az embereknek!« üzenetekhez szokott közönség nem biztos, hogy értelmezni tudja a blikkfangos kérdéssort. Bár az is igaz, hogy a referendum tényleges célja a Fidesz (és az egyre szánalmasabban magyarázkodó propagandahad) orrát beleverni korábbi ígéreteibe. Ez jó.

Bővebben: nem jó.

Nem jó, mert a politika éppen attól lehet más, ha egyszer végre képesek leszünk elvonatkoztatni, hogy egy-egy intézkedés kinek a nevéhez kötődik, ha nem az mozgat majd minket, hogy bármi áron keresztbe tegyünk az éppen aktuális nemszeretem kormányzatnak. Kormányok jönnek-mennek, de elfuserált döntéseink itt maradnak velünk.

Nem jó, mert tartósan munkahelyet teremteni nem az állam tud, hanem a vállalkozási kedv és a tőke, melyek működését leginkább merev, életidegen és bürokratikus szabályokkal lehet megnehezíteni.

Nem jó, mert ha az egyre kevesebb munkahely egye kevesebb dolgozójának egyre nagyobb mértékű befizetéséből fenntarthatatlan rendszereket finanszírozunk, akkor esély sincs a kilábalásra. Valószínűleg az LMP központban (ha van ilyen) sem gondolták végig, hogy mit jelent, ha bármekkora összegű javadalmazás után az államnak még háromnegyed évig a kereset nyolcvan százalékát folyósítania kell álláskeresési járadék címén.

Nem jó annak ellenére, hogy néhány kérdéssel magunk is egyetértünk, mert a munkaerőpiacon valóban kiszolgáltatottabb helyzetben lévő munkavállalókat fokozottabb védelem illeti meg, ám összességében minden hasonló kezdeményezés megint olyan képzeteket ébreszt, mintha a gonosz kizsákmányolók, a mohó és érzéketlen politikusok (természetesen mindig az ellenoldaliak) állnának csupán a magyarok boldogulásának útjában.

E ponton egy picit bajban vagyunk. Nem tudjuk ugyanis jó szívvel kritizálni az elempéseket, mert ők valószínűleg hisznek szólamaikban, ellentétben a többiekkel, akik mindvégig tisztában voltak vele, hogy hamis illúziókat keltenek. A magyar politika ennek köszönhetően merült el fejtetőig a hazugságban.”