Megnevezni a gonoszt – és legyőzni

„Reagan külpolitikája egyértelműen morális indíttatású volt. A »jó« és a »rossz« egyértelmű és éles megkülönböztetése minden korábbi diplomáciai distinkciót felülírt, azaz: mivel a Szovjetunió a »gonosz birodalma« (evil empire), ahogy 1983-ban az elnök egyik beszédében fogalmazott, az Egyesült Államoknak morális kötelezettsége fellépni Moszkva expanzív törekvéseivel szemben. A fellépés pedig akkor lesz célravezető, ha sikerül elérni az erőpozíciót, azaz: a fegyverzetcsökkentés ürügyén történő tárgyalóasztalhoz ülés előfeltétele a masszív fegyverkezés.

Az 1985-ben megfogalmazott Reagan-doktrína központi eleme az antikommunista erők segítése az egész világon annak érdekében, hogy minél több állam szabadulhasson ki Moszkva érdekszférájából. Magyarics Tamás szavaival: ez az elv „egyszerre tükrözte az amerikai külpolitika idealista és realista hagyományait: az Egyesült Államok »támogatni és védeni kívánja a szabadságot és demokráciát… mindegyik földrészen”«. A hidegháborús amerikai külpolitikának ez a megfogalmazása mind a feltartóztatás, mind pedig a »visszaszorítás« tradíciójának elemeit magában foglalta, valamint világos üzenet volt Moszkva számára is: túlterjeszkedtek. Az elnök nem fogadta el a Brezsnyev-doktrína ama megállapítását sem, mely szerint a kommunista expanzió visszafordíthatatlan volna. Az eredmény pedig nem maradt el: mire Reagan végleg kiköltözött a Fehér Házból, a vietnámi csapatok kivonultak Kambodzsából (1990), a kubai katonák elhagyták Angolát (1991), továbbá 1989-ben került sor a Vörös Hadsereg Afganisztánból történő teljes körű kivonására is.

Ronald Reagan újramoralizált külpolitikája nélkül nem, vagy egészen biztosan nem akkor lett volna rendszerváltozás Kelet- és Közép-Európa államaiban. Elnöksége ezért a mai napig meghatározó példakép minden, egykor szovjet elnyomásban élő állam számára, hogy tudniillik a gonosszal szemben nem megalkuvásra, pragmatizmusra vagy taktikázásra, hanem legelőször is tiszta beszédre van szükség, vagyis hogy nevén lehessen nevezni az ellenséget. Ebből az egyszerű tényből kiindulva Ronald Reagan történelmet írt – nekünk pedig hálásnak kell lenni ezért.”