Magyar Bálint káros öröksége

„Gazdasági kérdésekben már jórészt megtörtént a nyolc év baloldali kormányzás csődjének bemutatása. Itt az idő, hogy kimondjuk: a Pokorni–Hoffmann-vita valójában Magyar Bálinték öröksége. Azt is ki kell már végre mondani: ha a gazdaság talpra állításához nem elég egy esztendő, akkor a liberális oktatáspolitika nevelésellenes, tudásellenes, tehát gyermekellenes bűneinek feltáráshoz sem elég egy esztendő. Tanáraink, pedagógusaink, nevelőink nagyon utálják az évente változó irányelveket, a rájuk szakadt bürokráciát, okkal keveslik a bérüket, sokallják a papírmunkát, a bizonytalanságot, amelyben nap nap után azt kellene bizonyítaniuk a rájuk bízott gyerekeknek, hogy olyan jövőben élnek majd, amelyben van értelme a megszerzett tudásnak, a jól végzett munkának. Eszembe jut a zseniá­lis Sándor György humoralista: »Úttörők! Úttörőszeletek! Tiétek a jövő! Úgy volt, hogy a miénk lesz…«

Igen, a jövőről van szó. A jövő csak az etikus lény számára létező dolog. Hoffmann Rózsa az igazi tanárok számára megtestesült etikai lény. Pontosan tudja, hány esztendő torzulásait kellene kiigazítani. Sokat vállalt, pontosabban: mindent. Hisz a ma tanáraiban, hisz a mai gyerekek nevelhetőségében. Hisz abban, hogy az öncélú szakmai viták önmagukban nem oldják meg a pedagógustársadalom égető problémáit.

Hoffmann Rózsa a helyén van.
Pokorni Zoltán is a helyén van.”