Kínai kapcsolat

„Miután »hallom« a kétkedők szavát Kínával, a »magyar felvásárlással« kapcsolatosan, az alábbiakat ajánlom megfontolásra. A reál­politika immár nem engedi, hogy pusztán az emberi jogok szempontjai határozzák meg a Kínához való viszonyulást. Ez ugyan első pillantásra ellentmond az alapvető demokráciafelfogásnak, de a globális krízis idején is elképesztő gazdasági teljesítményt produkáló távol-keleti nagyhatalom minden kormány számára megkerülhetetlen tényezővé vált – ez lenne a »materiális« magyarázat. Eközben a nyugati világban is terjed az az értelmezés, amely figyelembe veszi a kulturális-civilizációs eltéréseket is. Ennek elemei a csendes diplomácia, vagyis a Pekinggel történő nyílt konfrontáció kerülése; a kívánatos politikai liberalizáció gazdasági együttműködésen keresztül történő ösztönzése.

Ami pedig hazánk számára bónusz: Kína az Európai Unióra nyíló kaput lát a közép-európai országokban, s ezek közül Magyarországgal kiemelten szoros gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokban érdekelt. Ennek háttere is van: az 1,3 milliárdos nagyhatalomban sokan egyfajta kulturális és történelmi romantikával tekintenek Magyarországra, miután kínai–magyar »kvázi« rokonságot gyanítanak.

Eközben ne feledjük, Kína feltörekvő világhatalom: nem pusztán az óriási termékáradat miatt, hanem azért is, mert az egyetlen gazdasági és katonai szuperhatalom, az Egyesült Államok adósságának is több mint egyötödét tartja kézben. Szakértők szerint két évtized múltán – legalábbis a mostani növekedési ütemmel számolva – Kína gazdasági ereje megegyezik majd az Európai Unióéval.”