„Június közepén felvirradt végre a nap, amikor a magyar lovak és lovasok által már 140 éve nem látott angol gyepszőnyegeken szabad utat biztosítottak egy piros-fehér-zöld meznek. Az Anna királynő által 1711-ben alapított, immár háromszáz éves Royal Ascot az év legrangosabb versenye Angliában, ahol az öt napos fieszta alatt mintegy 300 ezer ember fordul meg. Láttuk már a TV-ben az agyament kalapok seregét, azt azonban csak sejthetjük, hány liter Dom Pérignon és Pimm's fogy el a hét alatt. A délelőtti futamok alatt még a lovakra és a felső tízezer szerelmi pletykáira izgul a tömeg, délután már mindenki erősen kapaszkodik: jobb kézzel a pezsgős pohárba, ballal a lelátók korlátaiba.
Overdose aznap - tőle nem várt módon - teljes nyugalomban állt be a rajtgépbe. Mellette a világ minden tájáról érkezett paták dübörögtek, például Japánból, vagy a pénzes lóversenyek hazájából, Ausztráliából. A bukmékerek hetedik helyre saccolták, mint befutót, néhány szakértő azonban úgy érezte, ez több mint optimizmus. Minden arc olyan simának tűnt aznap, a szigetország égboltját egyetlen felhő sem zavarta meg a King’s Stand Stakes futam közben. Aztán kivágódtak az ajtók a versenyzők előtt és a magyarként kezelt Overdose magabiztosan vezette a mezőnyt az egy kilométeres táv csaknem háromnegyedéig. Végül Prohibit összekapta magát, behozta lemaradását, majd az utolsó pár méteren további két ló előzte meg magyar lovat és zsokéját. Itthonról nézve mégis határtalan kellett, hogy legyen az öröm.”