Az MSZP kongresszusa elé

„Nem kell különösebben dramatizálni a helyzetet, hogy kijelenthessük, az MSZP súlyos, a hazai baloldal és a demokratikus ellenzék lehetőségeit, politikáját hosszabb távon is meghatározó döntések előtt áll. A kongresszusnak ugyanis arról kell határoznia – mondja a párt elnöke −, hogy milyen irányba haladjon a párt a jövőben. E kérdés megválaszolásától függ társadalmi támogatottsága, a demokratikus ellenzékkel való összefogás lehetősége, a Fidesz–KDNP-kormány autoriter, nemzeti-konzervatív, ellenmodernizációs politikájának leváltása. A felelősség nagy, ugyanakkor nem látni, hogy a párt minden vezetője tisztában lenne ezzel a felelősséggel. Sokkal inkább pártbeli ellenfeleik legyőzése, kiebrudalása köti le őket. Ennek jegyében adnak interjúkat jobboldali vagy akár szélsőjobboldali lapoknak, durváskodnak a Facebookon, beszélnek ostobaságokat a baloldali politikába való beleszólás és a tagdíjfizetés közötti »összefüggésekről« – mindezt persze a jobboldal legnagyobb örömére.

Mindennek ellenére – vagy talán éppen ezért – érdemes leszögezni, hogy a kongresszus ugyan az MSZP-ről szól, de nem csak az MSZP ügye. Ez minden a demokrácia, a baloldal mellett elkötelezett ember ügye, mindenkié, akinek fontos ez az ország, mindenkié, aki nem akarja, hogy a Fidesz-KDNP szélsőségesen jobboldali politikája évtizedekre uralkodó pozícióba kerüljön. Az MSZP ma – fogalmazzunk visszafogottan – nem tud olyan üzeneteket megfogalmazni, amelyek alapján a választók elhinnék, hogy ez a párt tudja, mit kellene tenni, ha kormányra kerülne, s ezért érdemes erre a pártra szavazni. Mindannyian tudjuk, hiába növekszik hétről hétre azok száma, akik elfordultak a jelenlegi kormánytól, annak politikájától, ebből az elfordulásból lényegében semmi haszna sincs sem az MSZP-nek, sem más demokratikus ellenzéki pártnak vagy mozgalomnak. Ha semmi másnak, akkor ennek a ténynek el kellene gondolkoztatni még azokat is, akik azt hiszik, hogy egyes csoportoknak és politikusoknak az MSZP-ből való kiszorításával majd megoldódnak a párt problémái. Ez azonban nyilvánvaló önbecsapás, ami nem mellékesen a lehető legnagyobb ajándék a kormánypárt számára. Közhely ugyan, de mégis ki kell mondani újra és újra: az MSZP mindaddig nem lesz komolyan vehető, valódi alternatívát felmutató párt, amíg nem látja be, hogy csak akkor juthat kormányzati felhatalmazáshoz, ha képes olyan üzeneteket, olyan társadalomképet kínálni, amelyek nemcsak a párt törzsszavazói, hanem a tágan értelmezett balliberális értékeket követő választópolgárok számára is elfogadhatók, támogathatók.”