Mi köze az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért csoportnak a gyöngyöspatai eseményekhez, és általában a romákhoz?

„Az EMS üzenőfalán megjelent, Gyöngyöspatára vonatkozó felhívások a jelek szerint némi értetlenséget generáltak azügyben, hogy mi köze is van a csoportnak a kialakult helyzethez, és hogy mi lenne, mi lett volna a teendő. Az alábbiakban a saját dilemmáimat szeretném megosztani azokkal, akik veszik a fáradtságot és végig olvassák ezt a szöveget. Szeretném, ha erről el tudnánk kezdeni hisztériamentesen, nyugodt hangon beszélgetni.

A Mandiner riportere megkérdezte tőlem múlt szerdán, hogy miért vagyok ott a Belügyminisztérium elleni tüntetésen. Azt is megkérdezte, hogy akkor is elmentem volna-e, ha tudom, hogy ezúttal romák önbíráskodásáról van szó. Nem közölték azt, amit válaszoltam nekik, ezért most leírom ide.

Ma Magyarországon két, párhuzamos valóság van romaügyben. Egyrészt mindannyian magyar állampolgárok vagyunk. Magyar állampolgárok élnek Gyöngyöspata minden utcájában, magyar állampolgárok élnek Hejőszalontán, Olaszliszkán, Tatárszentgyörgyön, a nyolcadik és a második kerületben egyaránt. Ugyanazok a törvények vonatkoznak ránk és ugyanazok a jogaink. Minden állampolgár ugyanazokkal a jogokkal kell bírjon, ahogy minden egyes vélemény is ugyanazt a védelmet kell élvezze. Amikor a Milla kiállt a sajtószabadság mellett, akkor azt azért tette, hogy ne lehessen véleményeket cenzúrázni. A vélemények cenzúrája, és az emberek, azaz a vélemények megfogalmazóinak cenzúrája semmiben nem különbözik. Amikor felszólalunk az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében, és az etnikai megkülönböztetés ellen, akkor valójában nem csinálunk mást, mint amikor felszólalunk a vélemények tiszteletben tartása mellett és a vélemények megkülönböztetése ellen.

Miért van az, hogy ez a kérdés mégsem ilyen egyszerű? Mert mint említettem, van egy párhuzamos valóság is, ahol a politikai közösséghez való tartozás diktálta egyenlőséget újra és újra felülírják etnikai, szexuális, vallási különbségek. Ha valakit nem azért büntetnek, mert bűnöző, hanem azért mert cigány, ha valakiket megverhetnek azért, mert szeretik egymást, de ugyanahhoz a nemhez tartoznak, akkor a jog előtti egyenlőség alapvető követelménye nem teljesül.

Márpedig ha eltűrjük, hogy vannak kivételek a jog előtti egyenlőség alól, akkor ugyan mi fog minket megvédeni a tolvajoktól, a korrupciótól, a minket bántalmazóktól, legyenek azok bármilyen származásúak, vallásúak vagy szexuális orientációjúak, szegények vagy gazdagok, gyengék vagy erősek?

Ha a magyar állampolgárokat cigányságuk miatt zaklatók felmentést kaphatnak a törvények betartása alól, akkor mindenki mást is megillet ez a felmentés az uborkatolvajtól az oligarchákig.

Gyöngyöspata csupán egy tünet, de nem maga a betegség. A betegség a törvény előtti egyenlőség hiánya, és az ezt az egyenlőséget garantáló intézményrendszer – rendőrség, bíróság, sajtó, mi magunk – nem működése. Gyöngyöspata nem azért fontos, mert »meg kell védeni a cigányokat«. Ez olyan lenne, mintha lázcsillapítót adnánk egy heveny tüdőgyulladásos betegnek. Gyöngyöspata azért fontos, mert meg kell védenünk minden magyar állampolgár törvényes jogait, azokat a jogokat, amiket abban a párhuzamos valóságban, amiben élünk, minden pillanatban semmibe vesznek.

Az EMS az állampolgári alapjogok közül az egyik, a sajtó és véleménynyilvánítás szabadságának védelmében jött létre. De nem ez az egyetlen alapjog, ami veszélyben van. Ezek az alapjogok egymást feltételezik, egymással szoros összefüggésben vannak. Ha sérül az egyik, - mintha elszakítanánk a pók hálójának egyik feszítő szálát - vele sérül a többi is. Nem lehet kimazsolázni a védendő jogok közül az egyiket, azt, amelyik a legkevésbé megosztó, a legkevésbé konfliktusmentes. Nem mondhatjuk azt, hogy engem csak ez, most épp a sajtószabadság érdekel. Sajnos. Mert ez így sokkal macerásabb. De talán kihasználhatjuk ezt az alkalmat arra, hogy tisztázzuk, mi is a helyes teendő, mi is a civil felelősség, ha ez a múlt heti őrület folytatódik, netán újra megismétlődik.

Mit gondoltok ti erről?”