„Az utazókkal amúgy, magyar önképünk kialakításakor igen fontos foglalkozni. Az újkor Keletre tartó, vagy csak honunkig eljutó nyugati vándorai igen érdekes tükröt jelentenek. Igaz, mélyebb helyismeretre általában nem tettek szert, különösebb előismeretek nélkül érkeztek, írásban rögzített beszámolóik a futó benyomások összesítései. De a Nyugat – erről a nagybetűs fogalomról még bőven lesz szó – véleménye nagyrészt e benyomásokra alapozva alakult ki Magyarországról és a magyarokról.
A Bécsbe érkezett vándor továbbindulása előtt a császárvárosban átöltözött expedíciós ruhájába.
Ne feledkezzünk el a kora-újkori Nyugat-járó magyarokról sem. Ők általában hosszabb időt töltöttek kontinensünk »boldogabbik végén«, kevés kivétellel az európai kultúra alapos ismeretében érkeztek a »fejlett« vidékre, céljuk a tanulás volt, a legszélesebb értelemben véve az. A honi Európa-képet meglehetősen formálták, bár nem döntően: az itthon megszerezhető tudás azért fontosabb volt. A magyar peregrinusok a maguk képét mintegy megerősítették a helyszínen látottak, tanultak által.”