„Horthy felelősségét csak a zsidóság szempontjából nézni: történelmi csalás. A kormányzó ugyanis egy olyan rendszert épített ki és működtetett maga körül, amelyik az öngyilkos irredentizmusra, a legrosszabb klerikalizmusra és, sőt leginkább, mindenfajta földreform heves elutasításával a magyar parasztság harmadik jobbágyságba taszításával volt egyenértékű. Mindennek a taglalása elől Koltay filmje kitért. De ügyesen, ezt nem tagadom. Végtére is a mérleg másik serpenyőjébe a Trianon utáni Magyarország élet- és működőképességének föltámasztását helyezte, ami tényleg nagyon jelentős – bár Horthy tevékenységét és érdeklődését messze elkerülő, elsősorban Bethlen Istvánnak tulajdonítható – tett volt.
Koltay Horthy-filmje nagy fokon rokon lett… mivel is? A hajdani, monumentális, Felszabadítás névre hallgató, Ozerov rendezte szovjet filmeposszal. Amelyben, akkori mindannyiunk megrökönyödésére, a kormányzó mint egy kedves, jó szándékkal teli öregember jelent meg, kimenni akart a háborúból, csak a németek nem engedték neki. Na persze.”