A Hitközség saját vesztébe rohan

„2011 májusában tisztségviselőket választ a Mazsihisz és a Budapesti Zsidó Hitközség. Kérdés, miről fog szólni ez a választás? Mert az elmúlt ciklusok során többnyire személyek közötti viadalról volt szó csupán. Zoltai [Gusztáv], mint mindkét szervezet ügyvezető igazgatója, mozdíthatatlannak és megkerülhetetlennek bizonyult. Ma is annak tűnik. A legutóbbi két választás során úgy került szinte egyhangúan megválasztásra, hogy a választási közgyűléseken meg sem kellett szólalnia.  Nem kellett elmondania elképzelését a jövő munkájáról, nem kellett stratégiát javasolnia a közgyűlésnek, nem kellett a számára fontos értékekről beszélnie. Minek, hiszen kihívója sem volt, és függetlenül a szervezet struktúrájától, a valódi hatalmat ő birtokolja, mind a mai napig.

A mai helyzet azonban nem összevethető az elmúlt ciklusokéval. A monopolhelyzet kialakítása és a hegemónia tobzódása közepette a szervezet elveszítette demokratikus jellegét. A Síp utca mára vezetői önkényen alapuló, machiavellista eszközöket használó rendszerré változott. Nincs olyan szavazó a közgyűlésekben, aki nyíltan el meri mondani véleményét, aki hajlandó konfliktusokat felvállalni igazságának érvényesítése érdekében. Nincs ilyen ember, mert a tagok jelentős része egzisztenciálisan függ a szervezet ügyvezető igazgatójától (ő a kenyéradója a reá szavazók többségének!). A többiek pedig félnek a személyes hitelességüket romboló, alaptalan rágalmazásokat megfogalmazó, rossz híreket terjesztő gyakorlattól.

A 2011-es választásoknak ezért elsősorban nem személyekről, hanem a jelenlegi önkény és a demokrácia közötti választásról kell szólni. Érdemes azonban végiggondolni, hogy a valós véleményüket félelmükben elhallgató, de a közgyűlésekben szavazó munkavállalók – köztük a budapesti rabbiság tiszteletreméltó tagjai is – milyen jövőképpel indulhatnak neki a következő ciklus időszakának. Rövid a válasz: sötéttel. Az elmúlt évek hibás közéleti stratégiája miatt, a pénzügyi forrásokban jelentős negatív elmozdulás valószínűsíthető. Ez a tendencia szinte független attól, személy szerint ki lesz a választások győztese. Egy dolog azonban nem mindegy. A változás mértéke. Ez határozhatja meg a szervezet további sorsát.”