A félig megszületett nemzedék

„A Magyar Nemzet hozta a hírt, amelyet több internetes portál is átvett, hogy a kormány gyermekek felneveléséhez kötné a kedvezményes nyugdíjba vonulást. Az elképzelés nem is maradt reakció nélkül: egy Facebook-ismerősöm kiposztolta és kommentelte az információt. Azon túl, hogy nem a legszebb stílusban küldte el melegebb éghajlatra a döntéshozókat, mondanivalójában előkerült a rég bevált érvelés a gyermekvállalás ellen, ti. »nincsenek meg a feltételei«, hogy az ember felelősségteljesen belevágjon a rendkívüli feladatba. Ez a tételmondat egy az egyben kimeríti a »nemzedéki szembenállás« fogalmát. (...)

A feltételek hiányára hivatkozó érvelések mögött első ránézésre az a logika húzódik meg, hogy mindenki szeretné gyermekének a lehető legjobb környezetet megteremteni. Ez persze érthető és támogatandó hozzáállás, hiszen ki akarhatná, hogy utóda nélkülözzön, rossz körülmények között nőjön fel, indokolatlanul szenvedjen a »feltételek hiánya miatt«. Azonban felmerül a kérdés, hol az a pont, amikor még leendő gyermekeink szép gyerekkoráért aggódunk, vagy már a saját anyagi jólétünkből nem vagyunk hajlandóak engedni? Gyermeket vállalni ugyanis mindenképpen áldozatot jelent a szülők részéről, és ezen semmilyen anyagi jólét nem változtathat. Minden élőlény (növény, állat, ember) lemond bizonyos erőforrásokról akkor, amikor úgy dönt, tovább örökíti életét, szaporodik. És itt húzódik Magyarországon egy rejtett generációs ellentét a potenciális szülők és egy félig megszületett generáció, a gyermekeik között.

Sokan olyan irreális erőforrás-felhalmozáshoz kötik ugyanis a gyermekvállalást, amelynek teljesítésére lehet, hogy soha életükben nem lesznek képesek. Extrém példával élve: 400 ezer forintos nettó jövedelem alatt nem hajlandók gyermeket vállalni. Persze nem mondják ki, de explicite valami hasonlóról van szó. Számos, a miénknél szegényebb, "szerencsétlenebb történelmi fejlődésű" országokban igen magas a születések száma, ami számomra egyértelmű bizonyíték, hogy jóval szerényebb feltételek mellett is lehetséges a gyermekvállalás - persze ez jóval nagyobb áldozatot követel a szülőktől. A nyugati társadalmakat kivétel nélkül sújtja az alacsony szaporodási ráta, pedig köztudottan a világ legkedvezőbb feltételeivel rendelkeznek az utódok felnevelése szempontjából (is). A közismert mondás megfordításával állunk szemben, mi szerint, jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb. És valóban egy kézenfekvő (jelen lévő) viszonylagos jólétet nem hajlandóak feláldozni egyesek azért, hogy a jövőben kevesebb egy főre eső jövedelemmel kelljen a családnak gazdálkodnia. Ezt bizonyos könyvekben hedonista kalkulusnak nevezik, bár éppen ellentétes jelenséget írnak le vele.”