A félig megszületett nemzedék

2011. május 11. 19:26

Létezik egy kevéssé kézzelfogható, de létező generációs ellentét, amely a 40 év alattiak és egy (még) meg nem született nemzedék között feszül.

2011. május 11. 19:26

A Magyar Nemzet hozta a hírt, amelyet több internetes portál is átvett, hogy a kormány gyermekek felneveléséhez kötné a kedvezményes nyugdíjba vonulást. Az elképzelés nem is maradt reakció nélkül: egy Facebook-ismerősöm kiposztolta és kommentelte az információt. Azon túl, hogy nem a legszebb stílusban küldte el melegebb éghajlatra a döntéshozókat, mondanivalójában előkerült a rég bevált érvelés a gyermekvállalás ellen, ti. »nincsenek meg a feltételei«, hogy az ember felelősségteljesen belevágjon a rendkívüli feladatba. Ez a tételmondat egy az egyben kimeríti a »nemzedéki szembenállás« fogalmát. (...)

A feltételek hiányára hivatkozó érvelések mögött első ránézésre az a logika húzódik meg, hogy mindenki szeretné gyermekének a lehető legjobb környezetet megteremteni. Ez persze érthető és támogatandó hozzáállás, hiszen ki akarhatná, hogy utóda nélkülözzön, rossz körülmények között nőjön fel, indokolatlanul szenvedjen a »feltételek hiánya miatt«. Azonban felmerül a kérdés, hol az a pont, amikor még leendő gyermekeink szép gyerekkoráért aggódunk, vagy már a saját anyagi jólétünkből nem vagyunk hajlandóak engedni? Gyermeket vállalni ugyanis mindenképpen áldozatot jelent a szülők részéről, és ezen semmilyen anyagi jólét nem változtathat. Minden élőlény (növény, állat, ember) lemond bizonyos erőforrásokról akkor, amikor úgy dönt, tovább örökíti életét, szaporodik. És itt húzódik Magyarországon egy rejtett generációs ellentét a potenciális szülők és egy félig megszületett generáció, a gyermekeik között.

Sokan olyan irreális erőforrás-felhalmozáshoz kötik ugyanis a gyermekvállalást, amelynek teljesítésére lehet, hogy soha életükben nem lesznek képesek. Extrém példával élve: 400 ezer forintos nettó jövedelem alatt nem hajlandók gyermeket vállalni. Persze nem mondják ki, de explicite valami hasonlóról van szó. Számos, a miénknél szegényebb, "szerencsétlenebb történelmi fejlődésű" országokban igen magas a születések száma, ami számomra egyértelmű bizonyíték, hogy jóval szerényebb feltételek mellett is lehetséges a gyermekvállalás - persze ez jóval nagyobb áldozatot követel a szülőktől. A nyugati társadalmakat kivétel nélkül sújtja az alacsony szaporodási ráta, pedig köztudottan a világ legkedvezőbb feltételeivel rendelkeznek az utódok felnevelése szempontjából (is). A közismert mondás megfordításával állunk szemben, mi szerint, jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb. És valóban egy kézenfekvő (jelen lévő) viszonylagos jólétet nem hajlandóak feláldozni egyesek azért, hogy a jövőben kevesebb egy főre eső jövedelemmel kelljen a családnak gazdálkodnia. Ezt bizonyos könyvekben hedonista kalkulusnak nevezik, bár éppen ellentétes jelenséget írnak le vele.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 59 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
OmegaMale
2011. május 12. 10:47
"Azonban felmerül a kérdés, hol az a pont, amikor még leendő gyermekeink szép gyerekkoráért aggódunk, vagy már a saját anyagi jólétünkből nem vagyunk hajlandóak engedni?" Sokan nem hajalndók a gyerekvállalásért *magukból* többet kihozni (többet vagy többért dolgozni, vágyakat átértékelni stb.). Sokan mindig másokban keresik a hibát és nem magukban. Könnyebb feladni az életcélokat, mint a megszokott életszínvonalat. Az ilyenek tegyék fel maguknak a kérdést, hogy Ők hogy lettek... Aki gyereket vállal, azt valahol felelősséget vállal és a maga életének lesz az ura. Ha valamiből nélkülöz (pl. a gyerek mellett nem jut rá), akkor megoldja, ettől felnőtt ember. Nem passzol a jövő nemzedékének a felnevelése a menetrendedbe? Akkor a szüleid is hiába fáradtak Veled...
wartog
2011. május 12. 08:23
Mindegy mit mondok.Mint a népetek amikor ott álltok a falnál, aztán osztjátok az észt a köveknek.
Rudolf János
2011. május 12. 06:33
Te tényleg úgy hiszed -idézlek- "sőt államilag támogatott a gyermekvállalás"? Melyik országról beszélünk? /nálam van kettő, most érkezik majd a harmadik. Nem mintha nagyon érdekelne, de pl az un. családi pótlék az ovit sem(!) fedezi.. azt amit minden hónapban azért fizetsz be, hogy a gyerek kapjon enni.. rendre egy szelet lekváros kenyeret../ Szóval hagyjuk a propagandát..
Akitlosz
2011. május 12. 06:02
1. Milyen anyagi "jólétből" akar engedni a cikkíró? Aki rendesen dolgozik minimálbérért az sem tudja saját magát sem eltartani. Abból nem tud piaci áron lakást bérelni, nem vásárolni tízmillió(k)ért, élelmiszerre sem elég, csak a tengődésre. Hogyan és hol nevelne gyermeket belőle? 2. Aztán meg érdekes módon, akiknek a jólét nem probléma, például az országgyűlési képviselők sem nevelnek annyi gyermeket, amennyi a létszám fenntartásához szükséges lenne. A politikusokat ugyan mi hátráltatja, hogy legyen 2 vagy több gyermekük? Nem a nyomort kellene szaporítani, sem szaporítani akarná. 3. Magyarországon, Európában az egész világon munkanélküliség van és az is marad. Azaz ha még több ember élne a földön, akkor még nagyobb lenne a munkanélküliség és a nyomor, cserében viszont még inkább pusztulna a természet, az erdők, a fajok. Ez a bolygó nem lesz nagyobb. A gazdasági fejlődés erőltetése pedig nem megoldás, mert ahhoz már nem kell több ember, mint sok évszázaddal ezelőtt. A gazdasági fejlődés ugyanis a technikai és a technológiai fejlődés miatt van, nem a több munkaerő miatt, és a fejlődés miatt nem egyre több dolgozó kel, hanem éppen egyre kevesebb. Kevés az ember? Sohasem élt még ennyi a Földön soha korábban. Az utóbbi 50 év kivételével Magyarországon sem. Már a jelenlegi létszámhoz is még egymillió új munkahely kellene a kormány szerint is. 4. A nyugdíjrendszer pedig már a bevezetésekor is rossz ötlet volt, hiszen olyanoknak kezdtek el fizetni nyugdíjat, akik még nem fizettek korábban nyugdíjjárulékot. Nem a társadalmat, a demográfiai viszonyokat kellene egy rossz nyugdíjrendszerhez igazítani akarni, ami eleve nem fog menni, hanem értelmes, minden körülmények között, demográfiai és gazdasági viszonyoktól jórészt függetlenül is működőképes nyugdíjrendszert kellett volna, kellene bevezetni. 40+ évi nyugdíjjárulék ÉS annak 40+++ évi hozama elég ahhoz, hogy abból egy nyugdíjas megéljen. Feltéve persze, ha közben nincs infláció, nem kártyázzák el a bankok, politikusok az összegyűjtött pénzt. De mivel tudjuk, hogy igen, ezért nem működik sajnos a tőkefedezeti alapú nyugdíjrendszer. Pedig az eléggé független lenne a mindenkori demográfiai és gazdasági helyzettől. 5. Amúgy a cikkírónak is mint mindenkinek szíve joga tíz vagy akármennyi gyermeket nevelni. Miért nincs neki annyi? Csak nem azért, mert nem akar rendelni a fene nagy jólétéből? Én nem hiszem. 6. A szaporodás erőltetésének egyetlen elfogadható racionális oka van, lehet. Mégpedig a nemzeti ok. Ha már úgyis egyre több az ember, akkor legalább magyarok legyenek és ne másmilyenek. De sem a Föld bolygónak nincs szüksége még pár milliárd emberre, sem Magyarországnak még pár millió munkavállalóra. A nyugdíjrendszert meg a realitásokhoz kellene igazítani és nem a realitásokat a nyugdíjrendszer igazítani akarni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!