Turul-vita: Kovács Gergely megtámadja Lázár János lépését
A Kétfarkú Kutyapárt polgármestere reméli, hogy a szobor nem kerül műemléki védelem alá.
A preambulum kitételei az üres nemzeti nagyzolás és a sekélyes stílusú „alkotmányköltészet” elegyeként riogatják az ép elméjét még megőrző állampolgárt.
„A már eddig is talán a legtöbbet emlegetett és idézett preambulum – fideszmagyarul az amúgy tisztázatlan jelentésű »nemzeti hitvallás«-nak fordítják – tökéletes tükre annak a történelmi és fogalmi zűrzavarnak, amely szellemi szülőinek fejében uralkodik. Szimbolikusnak szánt kitételei az üres nemzeti nagyzolás és a sekélyes stílusú »alkotmányköltészet« elegyeként riogatják az ép elméjét még megőrző állampolgárt; ám magának az alaptörvénynek a textusáról sem mondható el, hogy megfogalmazói tartották magukat volna a közjogi korrektség normáihoz. Szájer József, aki tudvalevően egyik legbuzgóbb motorja volt az alkotói folyamatnak, lefegyverző ideológiát szállított például az alkotmánybírósági hatáskörök szűkítésének vagy akár a visszamenőleges hatályú törvénykezésnek az igazolására. »Ezekhez a kérdésekhez nem lehet arisztokratikusan, jogi elefántcsonttoronyból viszonyulni.« Ami lényegében annak beismerése, hogy a kétharmados parlamenti többség érdekeinek megfelelő politikai praktikum határozza meg az alkotmányozást.
Ebből következik, hogy Lázár János, a kormánypárt frakcióvezetője hétről hétre afféle bűvészmutatványként rántja elő a módosító indítványokat, mint nyuszit a kalapból. Egyik javaslata előírta volna az alkotmánybíráknak, hogy döntéseiket az úgynevezett történeti alkotmány és a később elfogadandó sarkalatos törvények alapján kell meghozniuk. Csakhogy egyrészt senki meg nem mondja, mit értsünk a »történeti alkotmány« fogalmán – ezért aztán ez a klauzula mindenre és mindennek az ellenkezőjére is felhasználható –, másrészt, ha a kétharmaddal meghozott törvények határolják be az Alkotmánybíróság mérlegelési lehetőségeit, akkor a taláros testület de facto okafogyottá válik. A Fidesz alighanem kénytelen volt felmérni, hogy ez a passzus végképp védhetetlen lenne Európa politikai közvéleménye előtt, amely még a médiatörvény botrányát sem emésztette meg. Lázár végtére »becserélte« indítványát: helyette váratlanul előállt egy látszólag ártalmatlanabb ötlettel, a bírák nyugdíjkorhatárának 62 évre való leszállításával.”