„Olvasom az egyik legérdekesebb (egyébként katonai-rendészeti témájú) magyar blogon, hogy Grúziában (Georgiában?) rendhagyó eszközzel láttak neki a demográfiai probléma kezelésének. Történt, hogy 2005-ben, 2006-ban, 2007-ben a kaukázusi országban született ezer lakosra vetítve a egész világon a legkevesebb gyermek. Ezt a grúz ortodox egyház feje, II. Ilia pátriárka nem hagyhatta annyiban. Bejelentette, hogy mostantól a grúz családokban született harmadik gyermeket személyesen kereszteli meg. És láss csodát: a születések száma 2008-ban húsz százalékkal, majd 2009-ben huszonöt százalékkal haladta meg a 2007-es adatokat. Tavaly pedig már tizenkétezerrel többen születtek, mint ahányan meghaltak. (...)
Nyilvánvalóan semmit nem értek volna az erkölcsi intések, vagy a népességfogyásról szóló nyilatkozatok, ha a grúzok nem gondolják úgy, hogy a gyerekvállalás, családalapítás egyszerűen jó dolog. Olyasvalami, aminél értékesebbet, maradandóbbat életében nem nagyon tehet az ember.
Vajon mi, magyarok így gondoljuk-e? (...)
A honi helyzetet nem hazafias szólamok, vagy éppen Erdő Péter bíboros grúz kollégára rímelő akciózása változtatja meg. Okos emberek napestig tudják sorolni, hogy részmunkaidőtől bölcsődék építéséig mi mindenre lenne szükség. De mindez csak cafrang, ha nem gondoljuk komolyan, hogy a család, a gyerekvállalás minden nehézsége ellenére egyszerűen jó.”