Orbán Viktor és az alkotmányt szövegezők elkötelezték magukat a gazdasági fenntarthatóság mellett, többek között a 16%-os egykulcsos adó és az államadósságot a GDP 50 százalékában maximáló alkotmányos passzus tervezett beemelésével. Amikor a nemzetgazdaságok egymás után omlanak össze a felelőtlen kormányzati kiadások miatt, Budapest a megfelelő irányba halad.
Ám a jelenlegi alkotmány tartalmaz egy sor második generációs jogot és olyan állami felelősségvállalást, amelyek a következő kormányokat kötelezik például a megfelelő lakhatás, a munkához való jutás, a közoktatáshoz, a sportoláshoz és az állam által fenntartott nyugdíjrendszerhez való hozzáférés biztosítására. A természetes jogok, mint az élethez, a szabadsághoz, és a tulajdonhoz való jog olyanok, amelyeket az államnak másokkal szemben védelmeznie kell, ezzel szemben a pozitív jogok, mint például a megfelelő lakhatáshoz való jog, vagy a szabadidőhöz való jog, olyan jog, amelyet az államnak »kellene« garantálnia. A jogok természetének ilyen átértelmezése szükségszerűen és alapvetően megváltoztatja az állam és az egyén közötti viszonyt és növeli az állami központi hatalmát. Az ilyen és ezekhez hasonló pozitív jogok biztosításához szükséges jövedelem újraelosztás végső soron aláássa a magántulajdon védelmét.