Honfoglalás, telepítéssel

„A készülő új alkotmányban a föld és a víz mind minőségét, mind pedig tulajdonlását, azaz magyar tulajdonban maradását illetően erős védelmet kap. A magyar föld nem eladó, jelentette ki Orbán Viktor, amikor a nemzeti konzultáció javaslatainak alaptörvénybe építéséről szólt. Ez megnyugtató. Ahhoz, hogy ez a gyakorlatban megvalósuljon, gyökeres változtatásokra van szükség, amelyekről ebben a lapban már többször is értekeztünk. Most egy sokak számára talán meglepő történelmi példával igyekszünk alátámasztani korábbi érvelésünket. 1948-ban, Izrael Állam kikiáltásának évében Budapesten megjelent egy könyv a Káldor Könyvkiadó kiadásában. A könyvet egy híres amerikai agrárius tudós, Walter Clay Lowdermilk írta és Lőw Éva fordította. A »Palesztina, az ígéret földje« magyar kiadásához, miként az angolhoz is nem más, mint a híres és sokat próbált filozófus, Lord Russel írt előszót. Mégsem azért idézünk most ebből a könyvből, hogy bizonygassuk, tudunk mi idézni ebből a táborból is, hanem azért, mert a gondolatok, amelyek itt megpendülnek, a módszer, amelyet itt leírnak, s az eredmény, amit azok, akikről a könyv szól, a zsidó telepesek elértek – beszédes, ha nem mindjárt kötelező példa számunkra. (...)

A Kiss István leírásai, elképzelései, tudományos tanácsai alapján kell most az Alföld új tanyavilágát, iskoláját és templomát, a Russel által leírt zsidó lelkesedéssel és elszántsággal újjáépíteni. A tanyacsoport, a tanyaközösség nem csak termel, hanem maga fel is dolgozza termékeinek java részét, közösen exportál, ellát, teremt új magyarkultúrát és nevel gyermeket – az államvezetésnek. Ez az új honfoglalás, telepítéssel. Az új magyar tanyán nemcsak árut kell termelni, hanem életet, kultúrát, Nemzeti Otthont kell teremteni.”