Én hajlandó vagyok hamut szórni a fejemre

„– Ön találta meg azt a – lapunkban megjelent – levelet, amely 1959-ben született Heller Ágnes aláírásával. Cikkünk nyomán az elmúlt napokban egyre nagyobb port kavart a Heller-ügy, és a filozófus magyarázkodása közepette már a baloldali sajtó is foglalkozott az ominózus levéllel, jórészt úgy, hogy már Hankiss Ágnest is próbálják támadni. Mi a véleménye minderről?

– Az értelmiség jelentős része, az ellenzékiek közül is számosan párbeszédben álltak Aczél Györggyel 1986-ban. Ebben – ha nem párosult erkölcstelen üzlettel vagy mások befeketítésével – semmi kivetnivalót nem találtam, ma sem találok. Meghívtak egy nagy társaságot egy magánlakásba, ahol ott volt az akkori alkotó értelmiség színe-java, sokan, és ott volt vendégként Aczél is. Három nevet mondok csupán, olyanokét, akik erről nyilvánosan már beszéltek: Jancsó Miklós, Hernádi Gyula és Konrád György. Aczél elmondta, hogy egy olasz lap akar interjút készíteni vele, valami személyes hangvételűt, és kíváncsi, hogy szerintünk miről kéne beszélnie. Én megkérdeztem, igaz-e az a »pletyka«, hogy ellene szavazott annak idején Nagy Imréék kivégzésének, mert ha igen, azt kéne elmondania. (...)

– Ezek szerint jórészt ebből a történetből hoztak össze az elmúlt napokban egy publicisztikát az egyik baloldali napilapban?

– Igen. Egyébként elfogadom, hogy voltak ennél bátrabb életminták is, bár nem sokan tudnak felmutatni olyat. Ugyanakkor megjegyzem, hogy 1986-ban, tehát ugyanebben az évben Nagy Gáspárt a Nagy Imrére utaló verse miatt szankciók érték... Ez ma már furcsa, de kiejteni nem lehetett például a kivégzések kifejezést, ebben az összefüggésben. Úgyhogy én hajlandó vagyok hamut szórni ezért a fejemre, főként akkor, ha előbb mutatnak még néhány embert, aki akkoriban a kivégzésekre írásban rákérdezett.

– Az elmúlt egy hétben Heller Ágnes végzett érdemi önvizsgálatot ön szerint?

– Nem. Az kiderült, hogy ő és a köre másként értékelik a levélben foglaltakat. Legyen ez most már az ő dolguk. Ami viszont üdvös volna: elkezdeni egy beszélgetéssorozatot, és személyes történeteken keresztül felfejteni ezeket az évtizedeket.”