„A bejegyzésem apropója egy jópofa történet. Az MR2 Petőfi Rádió az utóbbi hónapban az elmúlt tíz év legjobb zenéit kereste, amelyre a hallgatók szavazhattak. Meg is született a top 100, s a hétvégén visszaszámlálva lejátszották őket. A műsorvezető a 15. helyezettnél megakadt, mert a Fluor nevezető hiphop/rapper srácot a rádió sosem játszotta, „Mizu” című száma (bizonyára a fiatal popéhes generáció voksainak köszönhetően) mégis eme előkelő helyen landolt. Azóta a rádió beszerezte a dalnak egy »rádió-kompatibilis« jazz-változatát a Kesh nevű formációtól, amelyet sikerrel le is játszik, és valljuk be, rá sem ismerünk az eredetire! Vagy… biztos, hogy ez még mindig az eredeti? Hát hogy is van ez?
A két zene összehasonlítása szerzői jogi értelemben is izgalmas eszmefuttatás. Vegyük az eredeti »számot«, ami legtöbbünkben azt a kérdést veti fel: ez most komoly…? Aztán rögtön utána hallgassuk meg a szövegében és dallamában megegyező, de előadásmódjában, hangszerelésében, stílusában, mondandójában teljesen eltérő, érettebb adaptációt.
Természetesen a szerzői jogi szabályok szerint koncerten bármely együttes bármilyen dalt (miután persze a szervező megfizette a koncertjogdíjat) eljátszhat, s eközben újrahangszerelheti, valamint a művészi produkció során személyiségéhez, az együttes stílusához illesztheti a dalt – ehhez nem szükséges az eredeti szerző engedélye. Ha az előadást rögzítik is, akkor az így létrejött »számot« már szigorúbban ítéljük meg, hiszen a koncertre jellemző élőzenés rögtönzés iránti – egyébként inkább szokásjogi – engedmény nem él. Alapvetően azt kell tehát vizsgálni, hogy az adaptáció az eredeti műhöz képest tartalmaz-e olyan fokú egyéni-eredeti alkotómunkát, olyan kreatív »pluszt«, hogy azzal lényegében új mű jön létre. (A zeneművek újrahangszerelésének és átdolgozásának pontos elhatárolásához ld. még az Szjszt. 18/10. döntését)
Jogászként és rádióhallgatóként is megállapíthatom, hogy a Mizu esetében a Kesh együttes az eredetire építve nemcsak előadóművészként eljátszotta, hanem dalszerzőként át is dolgozta az eredeti dalt. Egyszerűbben: bár a szöveg és a dallamvezetés azonos maradt, minden más annyira eltér az eredetitől, hogy nem csak egy koncertvariáns, hanem egy önálló életet élő sláger született.”
