Tudatosan nem használom a teológia alapvető kifejezéseit

„Egy felmérés szerint 60%-ban vallásukat rendszeresen nem gyakorlók keresik fel. Ők vajon mit keresnek?

Olyan világban élünk, ahol nagyon szívesen helyezzük a hangsúlyt önmagunkra. Ez egyben azt is jelenti, hogy nagyon nagy kérdéssé váltunk saját magunk számára. Ezért a ma embere nagyon szeretné megérteni, megismerni magát, rájönni, miért van ebben a világban, hogyan tudná a saját egyediségét kibontakoztatni? Ez azt is jelenti, hogy hangsúlyeltolódásban vagyunk. A társas-kapcsolati világ felől nagyon határozottan az individualitás világa felé mozdultunk el az elmúlt huszonegy-néhány évben. Ennek persze történelmi okai is vannak. A diktatúra világában az ember a maga individualista világát nem tudta kiművelni, kidolgozni. Rengeteg külső akadályba ütközött, és a rendszerváltozásnak egyik lehetősége az is, hogy ezek a külső korlátok kevésbé léteznek. Ám ennek az lett a következménye, hogy egészen tanácstalanná, bizonyos szempontból eszköztelenné váltunk a társas kapcsolati világunkban. Nem találjuk meg jól a párkapcsolatainkat, a párkapcsolatainkban a helyünket, nem tudunk igazán elégedettek vagy boldogok lenni a házasságunkban. Nagyon sok individuális célkitűzésünket nem tudjuk egymással összeegyeztetni, főleg nem a kapcsolatainkkal, vagy a családi életünkkel.

Hogyan látja a ma emberét, mi az érdeklődésük legfőbb iránya?

Minden évtizednek megvan a maga súlyponti témája. Ez elkezdődött az értelmi intelligenciával. Emlékszem micsoda slágere volt fiatalkoromban az IQ teszteknek. Aztán változott kicsit a világ, eljött az a korszak amikor az érzelmi intelligenciának a témája került elő, és rájöttünk, hogy vannak nagyon okos emberek, akik mégis nagyon esendőek, és hallatlanul nehezen tudnak a kapcsolataikban és életükben tájékozódni. Vannak, akik a sok eszükkel nagyon kevésre viszik, mások kevesebb ésszel sokkal többre. Nyilvánvalóvá vált, hogy létezik olyan, hogy EQ. Most amikor az érzelmi intelligencia témáját már valamennyire körbejártuk, és megérintettük, rájöttünk, hogy van itt egy újabb nagy terület, a spirituális intelligencia (SQ). Azt gondolom, hogy a XXI. század eleje egyszerre szól a spirituális intelligencia fontosságáról, de még inkább a társas intelligencia témájáról. És ez nem véletlen: individualitásunk előtérbejutásával éppen a társas kapcsolataink húzták a rövidebbet, nem tudunk eléggé otthonosak lenni a kapcsolatainkban.”