Köszöntőféle sután, Nektek

komment- kommentelés- de jó, hogy mindig aláhúzza pirossal !

Meg nemzetközi Zoltán-nap is van ma. Úgyhogy éljenek a nők, éljenek a Zoltánok és éljek én is!

És mégis mindig a söröskorsó mellett kötött ki... Így megy ez.

„Még soha nem adtam virágot nektek. Most sem fogok. Nekem kiesik a kezemből a csokor, még ha szeretetből fűzném is össze. " Ottóka! -szép volt. Többet kéne edzeni a söröskorsóval, és akkor nem esne ki zsenge ujjaid közül a virág. "Elnézitek matatásom, és örültök az örömömnek, ha felfedezem magam bennetek. Az én bokrétám semmiség lenne az öltésekért, amikből a bölcsővászon lesz, meg a szemfödél.” Ez a mondatod a legszebb, amit az elmúlt órákban olvastam e nap kapcsán. Bekönyvjelzőztem, elmentettem. Eszembe jut egy pár évvel ezelőtti TV riport: egy riporternő megállított egy 16 éves lányt az utcán, Nőnapon, aki egy szál vörös rózsát vitt cellofánba csomagolva. Megkérdezte tőle mosolyogva: 'Kinek viszed ezt a gyönyörű rózsát, az édesanyádnak , vagy a nagymamádnak? " A lány: " Az édesanyámnak. De nem érdemli meg!" - és elkezdtek folyni a könnyei. Annyira meghatott ez a pár másodperces bejátszás, hogy ma sem tudom elfelejteni. Sok mindent el lehet mondani a nőkről, a rossz házasságokról, amiket a nők tettek tönkre, a rossz gyermeksorsokért, amit szintén egy anya tett tönkre...de soha se felejtsük el, hogy sokszor ez nem más, mint egy segélykiáltás valakihez, valakinek, valamiért... és mivel a gyengébb nem, tiszteletet, hálát, gyengédséget érdemel. Az év minden napján. Én most rettenetesen boldog lennék, ha virágot adhatnék az Édesanyámnak. Az év minden napján megtenném.