Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Felesleges túl korán össztüzet zúdítani a Széchenyi-tervre, és a mögötte lévő gazdaságfilozófiára.
„Úgy gondolom, hogy felesleges túl korán össztüzet zúdítani a Széchenyi-tervre, és a mögötte lévő gazdaságfilozófiára. Talán érdemes odafigyelni a Nobel-díjas közgazdászra, Joseph Stiglitzre. Ő egy, a The Economistnak adott interjúban így fogalmazott: válságban a megszorítás nem más, mint pénzügyi őrület. Ezt a pénzügyi őrületet a válság előtt a második Gyurcsány kormány, majd később, már a válságban a Bajnai kormány is elkövette. Igaz, ezzel kivívták a nemzetközi pénzvilág elismerését. A jelenlegi helyzetben azt gondolom, hogy jobb lenne kiegyensúlyozottabb szemlélettel tekinteni a kibontakozó gazdaságpolitikára és ennek részeként a Széchenyi-tervre.
Végül is egy ország gazdaságpolitikájának nem az az elsődleges célja, hogy boldoggá tegye a nemzetközi pénzvilágot, hanem az, hogy segítse a gazdaság fejlődését - hangsúlyozom, nemcsak növekedését, de fejlődését is! - és tegye lehetővé az emberek fejlődését is. (Az »emberi fejlődés indexe« – HDI – tekintetében is romlott a helyzetünk, miközben a lengyelek 3, a szlovákok pedig 5 hellyel léptek előre.) Csak így várható, hogy az ország pénzügyi kötelezettségeinek úgy tudjon eleget tenni, hogy ne rokkanjon bele.
Végül javasolom, hogy a rövid távú, néhány pénzügyi mutatóra figyelő szemlélet helyett rendszerszemléletű, átfogó elemzés alá vessük az új gazdaság- és társadalompolitikát! A társadalmi tőke – amely maga is versenyképességi tényező – gyengítését jelentő szemellenzős és gyakran igazságtalan kritika helyett fogadjuk meg Széchenyi javaslatát: »fanyalgás helyett mindenki a fedélzetre!«”