Két szép, összetett mondat TGM-ről, a szalámiról, a Mandinerről...

„...a mondatok pedig rohannak az asszociációk után, ekképpen Tamás Gáspár Miklós sem a Bakács-esetről értekezett, csak glosszájának címét és apropóját merítette a szalámi-gate-ből, de az olvasást mímelő analfabétáknak ez nem igen tűnt föl; a Mandiner lihegő posztírója, bizonyos Doktor Kottász  is csak azt tudta észrevételezni, hogy micsoda dadaista baromság, hogy a piacpárti Hírszerzőn a marxista TGM tollából jelenik meg írás… akkor most szólunk, hogy az itt nem úgy van, hogy csak az publikálhat, akinek a véleménye egyezik a munkatársak és bedolgozók többségének álláspontjával, hanem – sok más mellett – legyen például eredeti, ahhoz viszont szükségeltetik némi szellemi függetlenség, tehát az kizárva, hogy valaki az újságírást propagandatevékenységnek fogja föl (és itt megkérjük a Sajtóelhárítási Alosztály kommentgenerálójának kezelőjét, hogy csak azután kezdje lökni a rizsát, miután tájékozódott, mert a »bezzeg a Gyurcsány alatt« kezdetű hozzászólások nálunk nem jönnek be, mert emitt »bezzeg a Gyurcsány alatt« is erőteljes pampogás folyt, és erről nem nyitunk  vitát, mert tényekről nem vitatkozunk, rendben?), de az se működik, hogy miután kurva bátran megkritizáltam a miniszterelnököt, mondjuk olyan fontos kérdésben, hogy az aznap viselt mandzsettagombja nem passzol az általa hordott köztársasági elnökhöz, megriadok saját bátorságomtól, és rohanok vissza az akolmelegbe óbégatni a többiekkel, éppen ezért csodálatos, hogy a mandineres posztoló pont a függetlenség hiányát veti Bakács szemére, bizonyítékul fölhozva, hogy egy tévéműsorban sajnálkozott a szadesz eltűnésén, és egy elempés kampányfilmben is szerepelt, nos, nem attól lesz egy értelmiségi független, hogy nincs világnézete vagy pártszimpátiája, hanem hogy gondolatait nem adja bérbe...”