„Kuss, mi így szállunk le a bicikliről. Olyan határozottsággal vertük vissza a nemzetközi támadást, olyan sikerrel védtük meg a médiatörvényt, hogy abból a törvényből csak üszkös romok maradtak. Mi így szoktunk győzni, Budapest nemrég megünnepelt védői is ennyit tudtak elérni. (...)
Innen még van hová fejlődni, de az tök világos, hogy a magyar kormány kénytelen volt beállni a sorba, engedelmeskedni és visszavonulni. Ennél több is történt azonban. A médiatörvény maradványa, a médiahatóság és a többi rendelkezésre álló eszköz még így is teremtene lehetőséget arra, hogy megtorolják, amitől legjobban félnek: azt, hogy a jókedvű polgárok kiröhögjék őket. Csakhogy már ez sem fog menni. A médiaügy világraszóló vitája, a magyar kormánnyal szemben felmerülő vádak, a szabadságellenesség gyanúja pont elég volt ahhoz, hogy a médiaszabályozás eredetileg tervezett módszerét lehetetlenné tegye. Amint felmerül, hogy itt bárhogyan is büntetni vagy korlátozni próbálnák a kormánykritikát, újrakezdődik az egész hiszti. És megint bukó lesz a vége.