Bakács tettére nincs mentség, de...

„A lopásra, pláne Bakács tettére nincs mentség. Ő újságíróként, közéleti emberként, exponált figuraként, média személyiségként, bizonyos keresztény és liberális eszmék harcos hirdetőjeként követte el tettét, nemrég nemzetközi figyelmet kiváltó gyűlések szónoka volt, jelentős intézményeket képviselt, fontos ügyekért harcolt. Mint folyamatosan a nyilvánosság előtt szereplő embernek,  azt is tudnia kellett, hogy vétke más megítélés alá esik, mint azé a kisnyugdíjasé, aki a közértben tejet, vajat, felvágottat csúsztat a szatyrába, vagy azé a no-name kutatóé, tanáremberé, pályakezdő értelmiségé, aki a kabátja alatt fontos és számára megfizethetetlen szakkönyvet próbálna kicsempészni egy könyváruház detektorai között.

Vajon ez utóbbi esetekben is ilyen dühödt, kárörvendő, világnézeti-ideológiai indíttatású foglalkozás- és értelmiségellenes felhördülés lett volna a reakció, vagy szociális alapú szánalom és bizonyos fokú megértés kísérné a tett (megélhetési bűnözés) morális megítélését? Nem könnyű a kérdés.”