Kommunistamentesített övezet

2011. január 06. 12:04

Decemberben Petőfi-díjjal tüntették ki a Terror Házában Anne Applebaumot. Az amerikai születésű történész, publicista szerkesztette az Economist és a Washington Post című lapokat, gulágról szóló könyvét pedig Pulitzer-díjjal jutalmazták. Applebaum a Mandinernek többek között vorkutai és recski élményeiről, illetve készülő könyvéről beszélt, és arról, hogy nem tartja messiásnak Barack Obamát.

2011. január 06. 12:04
Baranyi Márton

Emlékszik a szocializmussal való első találkozására?

Leningrádban volt, 1984-ben orosz nyelvet tanultam ott.

Milyennek találta a várost?

Minden szürke volt. Csernyenkó volt akkoriban az első titkár, Gorbacsov nem sokkal később került hatalomra. A Szovjetunió napjai leáldozóban voltak. Közhely, de az emberek féltek, nem akartak nyugatiakkal beszélgetni. Már attól is idegesek voltak, ha az útirányt tudakolták tőlük. Találkoztam néhány afféle disszidenssel is: egyszerű rockzenészekről van szó, vagy olyan zsidókról, akik Izraelbe akartak kivándorolni. Furcsa és szokatlan volt a kapcsolatom velük.

A KGB-vel is voltak tapasztalatai?

 
Előfordult, hogy követtek az utcán. Egyszer a rendőr is megállított, mert lefényképeztem egy gyárat. Egy múzeum alagsorában egyszer beszélgettem is egy KGB-ssel, persze mindez csak később derült ki.
 
A disszidenseket támogatta valahogy?
 
Természetesen, bár 18 évesen nem tudtam túl sokat tenni értük. Leveleket kézbesítettem, vagy más hasonló apróságokkal segítettem. Később aztán, a nyolcvanas évek végén jobban belebonyolódtam, pénzt vittem lengyel ellenzékieknek.
 
A Szolidaritásnak?
 
Igen. Amikor végzős voltam az Oxfordi Egyetemen, részt vettem egy diákszervezetben, ami kapcsolatokat teremtett a lengyel földalatti mozgalommal, és pénzt küldött nekik.
 
Később újságíró lett, és a szovjet történelemmel is foglalkozott. A Gulágról szóló kötetét, amellyel a Pulitzer-díjat is elnyerte, többen méltatták a Petőfi-díj átadása előtt. Mesélne arról, hogyan készült a könyv?
 
Hat évet töltöttem el a megírásával, ezalatt húsz-harmincszor látogattam el Oroszországba. Rengeteg helyen jártam, többek között archívumokban is. Felkerestem a vorkutai lágert, de voltam Novoszibirszkben, Szibéria központjában, és a fehér-tengeri csatornánál is. A csatorna megépítése az első grandiózus Gulág-projekt volt a harmincas években.
 
Mit talált Vorkutában? Hogyan kell elképzelni az ottani életet?
 
Vorkuta a tundra közepén található: a városnak kijelölt területet betonnal öntötték ki, és aztán a rabok erre építkeztek. Ahogy lelépsz a betonrétegről a tundrára, belesüllyedsz a sárba, és azonnal szúnyogok milliói támadnak meg. Nagyon barátságtalan hely.
 
Úgy tudom, hogy rengeteg volt fogoly él ott, immár szabadon.
 
És sok volt őr is. A foglyok talán már nincsenek olyan sokan, mert mindez nagyon régen történt. De valóban, egy helyen élnek volt rabok, börtönőrök és a táborrendszer alkalmazottai.
 
Recsken is járt, a magyar gulágon.
 
Recsk nem valami nagy, meglepődtem, amikor megláttam. És egyáltalán nincs messze Budapesttől, autóval megjárható távolság. Nagyon furcsa, hogy egy tábor ilyen közelségben van. Vorkutára három napig tart az út, úgy, hogy közben nem tudod, merre jársz. De egy gulág a szomszédban, szokatlan élmény volt.
 
Egy írásában „regisztrált függetlenként” jellemezte magát, a legutóbbi elnökválasztáson pedig Barack Obamára szavazott.
 
Soha nem gondoltam, hogy Obama lenne a messiás, ahogy azt sem, hogy ő fogja megmenteni Amerikát, úgyhogy nem vagyok csalódott. Obama valójában nagyrészt mérsékelt elnöknek bizonyult. A külpolitikája nem igazán különbözik Bushétól. Azt hiszem, Bush ugyanezeket a döntéseket hozta volna meg Afganisztánban és Irakban, és úgy gondolom, a legtöbb gazdasági kérdésben is így döntött volna - kivéve persze az egészségügyet.
 
Mégis, Obama kampányának egyik jelszava a változás volt.
 
Sosem hittem, hogy drámai változás fog bekövetkezni, és nem is ezért szavaztam rá.
 
Férje, Radoslaw Sikorski is tagja volt Oxfordban annak a klubnak, amelyben David Cameron és Boris Johnson is megfordultak. Sikorski ma Lengyelország külügyminisztere, Cameron az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Boris Johnson pedig London polgármestere. Szerencsés csapat.
 
Néhány hete találkoztam Boris-szal. Másfél évtizede együtt dolgoztunk a Daily Telegraph-nál. Imádom Boris-t, borzasztóan mókás figura. Nagyon nehéz elképzelnem London polgármestereként, de ha egyszer mégis az! Radekkel jó barátok voltak Oxfordban.
 
Jelenleg újabb könyvén dolgozik, amelyben a sztálinizmus berendezkedésével foglalkozik Kelet-Németországban, Lengyelországban és Magyarországon.
 
Néhány éve foglalkozom a könyvvel: a tervem az, hogy bemutatom, mi történt, milyen intézményeket változtattak meg, milyen módszerekkel és technikákkal éltek. Annak ellenére, hogy ezek az országok meglehetősen különböznek, bizonyos minták észrevehetőek. Megvoltak azok az intézmények, amelyek különösképp érdekelték az oroszokat, és amelyeket aztán megszálltak. Azt is szeretném bemutatni, miért nem szálltak szembe az emberekkel mindezzel.
 
Milyen különbségeket lát a három ország között?
 
Leginkább a háborús tapasztalatok befolyásolták a szovjet berendezkedést, az 1945-öt megelőző öt év mindhárom országban különös fontossággal bírt, és óriási pusztítást hozott. Később pedig ezek voltak a legnagyobb hatással arra, hogyan kezelték az egyes országokban a kommunizmus kérdését.
 
Évekkel ezelőtt egy esszében azzal piszkálta a baloldali értelmiséget, hogy miközben elítélik a náci bűnöket, a kommunistákkal kesztyűs kézzel bánnak.
 
Tizenöt éve ez így is volt. Most már kevésbé az, hiszen a Szovjetunió már nem része az Egyesült Államok politikájának. Amikor egyetemre jártam, az orosz történelmet tanuló jobboldaliak a gulágról olvastak, a baloldaliak pedig mondjuk a forradalmi munkásmozgalomról. Megosztottak voltak a kommunizmus bűneit illetően is. Ma már nincs így. A szovjet történelemmel kapcsolatos vélekedéseknek ma már nincs igazán politikai felhangja. Egyszerre lehetsz baloldali, és olvashatsz a gulágról – 15, vagy akár 10 éve ez még nem így volt.
 
A kommunizmus története mégsem ért véget egészen a rendszerváltással. A posztkommunista elitek több országban túlélték a bukást.
 
Természetesen túlélték. Húsz év elteltével azonban a régi, befolyásos kommunisták megöregedtek. Ma már nem lehet olyan dominanciáról beszélni, mint a rendszer összeomlása utáni első évtizedben, amikor nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy a politikai hatalmukat gazdasági hatalommá formálják át –sok helyen sikerrel.
 
Chobielini nyaralójuk határában egy táblán olvasható: Strefa zdekomunizowana, vagyis „kommunistamentesített övezet”. Mikor tehetjük ki ezt a táblát a posztkommunista Európa határára is?
 
(nevet) Akár már most is.
 
*
 

(Az interjú a decemberi magyarországi díjátadó napján készült.)

Összesen 61 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Megfigyelo
2011. január 07. 13:37
Mellesleg a szóbanforgó lengyel külügyminiszter épp az itt szidalmazott Anne Applebaum férje. Bár Anne Applebaum egy önálló újságíró, és hangsúlyozottan nem a lengyel kormány szóvivője, azt azért aligha tudom elképzelni, hogy Orbánt anélkül hasonlította Lukasenkóhoz, hogy ezt a férjével előzőleg egyeztette volna.
futura
2011. január 07. 00:42
Pár komment kivételével elképesztő az a színvonaltalanság amivel itt találkozom. Hülye viccek, pocskondiázás, a csúcs a "lengyel szakértő" aki annyit tud a Jaruzelsky szóvivőjéről, hogy nagyfülű. Soha nem jártam Lengyelföldön, de: Jerzy Urban! Példát pont Lengyelországról vehetnénk, ahol annyi kacskaringó után normális jobboldali kormány alakult, és végre meglódították az országot. A külügyminiszterük Oxfordba járt, tankőrtársa volt a jelenlegi londoni polgármester és a miniszterelnök.Ettől még lehet gyenge diplomata, de azért...
felfújta a szél
2011. január 06. 18:30
Mármint Aczél (Appel) Györgyre gondolsz? Ha még élne, nem vitás kapna belőle ő is
felfújta a szél
2011. január 06. 18:17
Vagy az interjú rossz, vagy a nő felettébb buta, netalán mind2. Rég olvastam ennyi csacskaságot Ez különösen tetszik: "Azt is szeretném bemutatni, miért nem szálltak szembe az emberek mindezzel (mármint a szovjetek által exportált rendszerrel)" Tényleg, miért is? Meg ez is egy csúcs: "a Szovjetunió már nem része az Egyesült Államok politikájának" "Leveleket kézbesítettem, vagy más hasonló apróságokkal segítettem" A szellemi színvonala alapján nehéz is volna ennél bonyolultabb missziót feltételezni
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!