„Heller Ágnes filozófus a lapunk által feltárt filozófusbotrány kapcsán arról beszélt a Népszabadság internetes oldalán, hogy a Magyar Nemzet antiszemita megfontolásból éppen azokról az érintettekről közölt fényképet, akiken látszódik, hogy zsidók. Amiatt is kesergett, hogy Gyurcsány Ferencet bár becsületes (»Hazudtunk reggel, éjjel meg este«) és tisztességes (»Mi az hogy! Nagyon is! Törvényesen és tisztességesen!«) embernek tartja, az borzasztó, hogy a liberálisból mára a nácinál is erősebb gúnyszó lett. (...)
Gyurcsány becsületes és tisztességes volt, mi más lett volna, ha azokban az időkben jó helyre ömlött a pénz. A százmilliók. Egyetlen balliberális értelmiségit nem lehetett hallani, amint diktatúrát, a sajtószabadság végét, a jeges kézzel szorongató (ön)cenzúrát emlegetett volna. Mondjuk akkor, amikor a Magyar Rádió udvarán a rendőrök ártatlan fiatalokat kínoztak órákig, és ugyanez a Magyar Rádió minderről akkor sem, később sem számolt be. (...)
Egy demokráciában ilyenkor az újságírót szokás beperelni, ugye, Heller Ágnes? Az EBESZ volt sajtóbiztosa vagy az önkéntes emigrációba vonuló, a szabadság csorbulására oly érzékeny Schiff András, esetleg Konrád György író vagy Majtényi László, a Horn-érában megválasztott ombudsman pedig válaszolhatna arra a kérdésre, hogy miért nem futkározott külföldre rettegni akkor, amikor Bencsik Andrást, a Demokrata főszerkesztőjét egy véleménycikk (!) miatt felfüggesztett börtönre ítélte a bíróság.”