„A CDU nyilván jó néhány szélsőjobboldali szavazatot besöpörhetett volna, ha nem Sarazzin eltávolítása mellett foglal állást. Megkockáztatom, a német jobboldal határozott állásfoglalásával több szavazatot veszített, mint amenynyit nyert. Csakhogy vannak olyan konzervatív pártok Európában, sőt többnyire olyanok vannak, amelyek ilyen kiélezett helyzetekben az emberi méltóság és a demokratikus jogállam szempontjait előbbre valónak tartják a szavazatszerzési megfontolásoknál. Patetikusabban szólva: hazájuk érdekei fontosabbak számukra szűkös pártérdekeiknél.
Magyarország sajnos nem ilyen ország! Annak az országnak a kormányfője, amelyben Hefty él, azért nem kényszerül sem belföldön, sem külföldön magyarázkodásra, mert pártja nem támogat anyagilag és erkölcsileg olyan sajtóorgánumokat, amelyekben hemzsegnek a nyílt vagy burkolt antiszemita, rasszista, kirekesztő megnyilvánulások, nem jár közös buliba olyan újságírókkal, akik nyíltan szítják a gyűlöletet a magyarországi kisebbségek, másként gondolkodók és politikai ellenfeleik ellen, és brüszszeli sajtótájékoztatóján nem egy közismerten antiszemita, holokausztrelativizáló újságírót tisztel meg kitüntetett figyelmével.
Angela Merkel nem szólítja fel híveit olyan orgánumok előfizetésére és olvasására, amelyek liberális szerzők könyveinek elégetésére buzdítanak, Szálasi Ferenc Budapesten randalírozó hordáit a haza hőseiként aposztrofálják, és amelyek borítóján antiszemita műveket népszerűsítenek. Nemcsak Angela Merkel, hanem a fejlett nyugati demokráciák egyetlen államfője sem ápol, nemhogy bensőséges, de semmilyen viszonyt szélsőséges nézeteket valló orgánumokkal és személyekkel. Ott ugyanis ez nyilvánvalóan a pozíciójukba kerülne. És ezt Georg Paul Hefty nálam sokkal jobban tudja.”