„Kemény tényeken és számokon alapult a lapunkban közölt cikk, amelyből kiviláglott, hogy a Gyurcsány-kormány idején bizonyos filozófusi körök kiemelt támogatásban részesültek. Tények és nevek, összegek és projektek szerepeltek benne. Néhány idézett címből egyértelműen ki is derült, hogy a tanulmány írója nem a jelzett témakörben írta meg dolgozatát. (A pénzt azért fölvette.) Erre az erkölcsi anomáliára érdekes módon a fölháborodó liberálisok (Lévai Júlia, Mihancsik Zsófia) nem reagáltak. (...)
Azt nem értem, miért nem azon mereng a liberális értelmiség, hová lett a Gyurcsány Ferenc által fölvett húszmilliárd euró. Fehér asztal mellett ők is elismerik, hogy az országban ezermilliárdok folytak el. Miért nem értik meg: föl kell térképezni, hol folytak el a pénzek. Senki nem készül filozófusperre, ez marhaság. De az aránytalanul kiszórt állami pénzek útjáról legalább tudnunk kell. Tegnapi lapszámunkban hírt adtunk róla, hogy az újabb vizsgálatok szerint (a nemzeti vagyonkezelő honlapjáról bárki ellenőrizheti a számokat) Gyurcsány idején negyvenmilliárd forintot juttattak állami cégek a balliberális klientúrának. Azért ez elég szép summa.
A busásan megjutalmazottak közt biztosan van néhány olyan kiválóság, aki olyan megveszekedetten tehetséges volt, hogy – Mihancsik ethosza és logikája szerint – akármennyit kapott, neki az »járt«. Csak hát ez egy szegény ország. Itt senkinek nem jár kacsalábon forgó palota. Én még Szilágyi Istvánról, a korszakos jelentőségű Kő hull apadó kútba írójáról sem írnám le, hogy kacsalábon forgó kastély jár neki.
De ez talán a jobb- és baloldal stílusa és gondolkodásmódja közti különbség.”