„A levél megfogalmazója a Hatóságon belül a Tartalomfelügyeleti Főosztály (!), amely tehát már szeptember óta vizsgálódik. De milyen alapon is? A Tilos rádiót senki sem jelentette föl szeptemberben, semmiféle hatóságnál. Az ORTT panaszbizottságánál sem, hiszen az júniusban megszűnt. Az ősszel érvényben lévő sajtótörvény alapján a Médiatanács önállóan csak »a közszolgáltatás céljainak elérését súlyosan sértő vagy veszélyeztető esetekben« (90.§ /b) kezdeményez magától eljárást, egyébként a sértettek vagy az állampolgárok bejelentése nyomán vizsgálhatja a médiában közzé tett tartalmakat. Nem véletlenül. A demokratikus alapelvek szerint a sértettek vagy szakértő testületek dolga megítélni, mi lehet sértő. Emellett a közvetített tartalmak vizsgálatát már csak azért sem végezheti el az állam, mert ezek jelentős része nem képezi jogi mérlegelés tárgyát. Galilei jogi jellegű elítélése nemcsak azért volt abszurdum, mert az elítéltnek igaza volt, hanem mert az égitestek forgási rendje nem jogi kérdés. Emellett a modern állami berendezkedésben a média ellenőrzi az államot, és nem egy - ráadásul egypárti felállású - állami hatóság a médiát.
Egyedül az új médiatörvény egyik törvényhelye, a 141.§ ad módot arra, ami történt. E szerint a Hatóság »panasz hiányában hivatalból is jogosult intézkedni, amennyiben a 140.§ (1) bekezdés b) pontban meghatározott érdeksérelemről egyéb úton tudomást szerez«. (A 140.§ (1) bekezdés b) pontja a fogyasztók jelentős számát érintő érdeksérelem bejelentéséről intézkedik).
Szeptemberben a Hatóság még nem tudhatta, mi lesz a médiatörvényben, amelyet csak december 21-én szavaztak meg. A Tartalomfelügyeleti Főosztály mégis már ősztől dolgozott a 141. paragrafus szellemében. Vagyis hónapokon át törvényi felhatalmazás nélkül folytattak hatósági ellenőrzést a médiában, nem kétfilléres ellenszolgáltatásokért. Sőt, az erről szóló levéllel sem várták meg a törvény megszavazását: a dátuma december 13.”
