„Szavaink erre nincsenek. A történtek után semmi sem jelenti már azt, amit korábban. Mélységes döbbenet és csend van bennünk.
Nem tudjuk és nem értjük, hogy mi történt. Egy hely voltunk, ami tíz éve esküdött fel arra, hogy értéket hozzon létre, arra, hogy boldogságot szerezzen embereknek, arra hogy utat mutasson, arra, hogy kultúrát közvetítsen, segítsen értelmezni ezt a megzavarodott világot. Nagyon igyekeztünk. És közben valamit elrontottunk.
Visszacsinálni, megváltoztatni nem lehet, magyarázni, magyarázkodni pedig nem akarunk. Nem mondhatjuk azt sem, hogy mi nem tehetünk róla, mert mi is hibáztunk. A három lány halála feldolgozhatatlan, érzéseink kifejezhetetlenek.
A West-Balkán nem 90 napra zárt be, hanem örökre véget ért. Létezésünkkel a szülők, barátok, hozzátartozók és minden jó érzésű ember gyászát sértenénk meg. Ebben a gyászban egész hátralévő életünkben osztozunk.
Minden tényt megmásítatlanul feltárunk. Ha a felelősség minket terhel, vállaljuk, de ettől még lelkiekben nem tudunk elszámolni magunkkal.”