„Ice-T-éknál nagy lehet az öröm. Amerikában ennek a marketingmodellnek már jó tizenöt éve leáldozott, pedig egykor sikerrel művelték rapperek, punkok és rockerek egyaránt, sokkal olcsóbb és hatékonyabb volt, mint bármilyen tévé- vagy rádióhirdetés, hoszteszsorfal vagy lufikapu: a bazmeg, az anyád, a nigger és néhány hasonló szó (az angolban nincs is olyan sok, nagyjából tízet variáltak) ismételgetésével fölhergeltek néhány megfelelően ostoba és hipokrita erkölcscsősz szervezetet, jellemzően egyébként az unatkozó politikusfeleségek által alapított PMRC-t, azok kampányt indítottak ellenük, nemsokára tele lett velük a sajtó, a zenészek a szólásszabadság hősei lettek, a gyerekek számára meg egyenesen szuperhősök, egy idő után például már úgy állt a dolog, hogy az erkölcscsőszök által kiharcolt figyelmeztető matrica (Parental Advisory: Explicit Content) nélkül nem is lehetett lemezt eladni, emiatt még azok az előadók is igyekeztek egy-egy hangos bazmeget becsempészni a dalszövegeikbe, akik egyébként virágcsendéletekről és erdőben bóklászó őzikékről énekeltek. Bazmeg és matrica nélkül a kutya nem vett lemezt. (...)
Rögtön a gengszterrapmentés (lásd még: nyugdíjmentés) után egy véres székláb került az emberi méltóság és az általános erkölcsi értékek hivatásos védelmezőinek látó- és hatókörébe. Az RTL Klub híradója még októberben tudósított egy brutális gyilkosságról, mégpedig úgy, hogy a helyszínen készített képek »hatásvadász módon fokozhatták a szöveg hatását« (mégis hallgatni kéne Schmitt Pálra, és fölállítani valami nyelvi szakhatóságot, esetleg az Idióta Fogalmazványok Elleni Hivatalt, aminek első áldozata persze maga Schmitt Pál lenne), illetve »kiábrándító és nyomasztó hatást keltettek, megteremtve ezzel a mind nagyobb érzelmi bevonódás lehetőségét«, és aztán ez az egész vircsaft »megragadhatott a fiatalkorú nézők tudatában«. Hát megragadhatott, persze, amit ugyan nehéz elképzelni, mert manapság egy fiatalkorú néző naponta több ezer képet lát abban a csodálatos dobozban, amelynek működéséről, hatásáról és valós társadalomformáló erejéről a leghaloványabb fogalma sincsen a magas hatóságnak, sőt az ilyen vizsgálati jegyzőkönyvek éppen azt mutatják, hogy az átlagos kocsmai médiafilozófusok és a társadalom végromlásától rettegő ütődött nyugdíjas házmesterek szintjén tájékozott alapvető média szocio ló giai és -pszichológiai kérdésekben.”
