„Mi értelme is van a Szülőföld Alap felszámolásának, és új néven egy új alap létrehozásának? Azon túl, hogy ezt még az előző koalíció hívta életre? És a mostani minden tekintetben erősíteni akarja, hogy vele új korszak kezdődik. Meg persze, mert így az egész kuratóriumtól, az általa működtetett kollégiumok tagságától, illetve az Alap határon túli regionális irodáinak adminisztratív személyzetétől is egyetlen mozdulattal meg lehet szabadulni. Márpedig, gondolják – egyébként jó okkal –, ezek a balliberális koalíció határon túli lekötelezettjeinek emberei, Romániában például nyilvánvalóan az RMDSZ-é.
Miért is kell névleg vadonatúj intézmény, ha azokat a változtatásokat, amelyek a máshol megtett lépések következtében – pl. a MÁÉRT helyreállítása nyomán – válnak szükségessé, a Szülőföld Alapról szóló 2005. II. tv. módosításával is elérhették volna? Természetesen a szervezeti működés átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé, hatékonyabbá tétele érdekében szükségesnek vélteket szintúgy. Ha már valami ilyesmi az új törvény elfogadásának ideológiája.
Ami amúgy nem új felismerés, nem új ötlet, 2005-ben lényegében az előző koalíció is ezzel indokolta a Szülőföld Alap felállítását, hogy nem volt elég átlátható, ellenőrizhető, hatékony a korábbi rendszer. Akkor se készült alapos feltáró elemzés arról, mi a baj a régivel, most sem. A két nagy politikai erőcsoport, a balliberális és a jobboldali rendre azzal vádolta egymást az elmúlt tíz-tizenkét évben, hogy kormányon a saját kliensrendszerüket építgetik, a politikai irányzatuknak kedves határon túliak javára csoportosítják át a támogatásokat. Mi tagadás ebben többé-kevésbé mindkét félnek igaza volt. Ez történt, mégpedig egyre kíméletlenebb egyoldalúsággal. Semmi okunk feltételezni, hogy ez a folyamat a közeljövőben visszafordul.”