Szeretjük-e a melegeket?

„Az ókori görög világ legalább olyan nyitott volt a homoszexuális életformára, mint a mai nyugati kultúra, de Pál szerint ez már akkor is szemben állt Isten akaratával. A mondat értelme világos. Homoszexuális aktusban részt venni bűn, és aki ezzel az életformával kiegyezik, az az apostol szerint nem örökölheti Isten országát. Van valami mégis, amit korábban nem vettem észre a szakaszban. (...)

Természetesen úgy gondoltam eddig is – számos más bibliai szakasz alapján –, hogy Jézus szereti a saját nemükhöz vonzódó embereket, és őket is meg akarja menteni. Isten szeretetét kell hirdetnünk és képviselnünk feléjük is, ahogy mindenki más felé. Nem gondoltam ezt a kérdést korábban sem máshogy. De ebben a konkrét páli igeszakaszban ezt az üzenetet eddig nem láttam. Ma vettem észre Pál mondatainak izgalmas, új oldalát. Mire gondolok? Amikor Pál felsorolja azokat a bűnöket, melyek tudatos és életvitelszerű magunkhoz ölelése kizár az Isten országából, azt is hozzáteszi, hogy a korinthusiak ezekből már megmosattak, megtisztultak, megigazultak Jézus Krisztusban és a Szentlélek által. A μαλακοὶ és az ἀρσενοκοῖται is! (»Pedig ilyenek voltak közületek némelyek…«) Pál szavai tehát nem csak ítéletet hordoznak a homoszexuális életmódot folytatók számára, hanem reménységet is! (...)

Persze, fontos tény, hogy Korinthusban ezek a keresztények elhagyták homoszexuális életmódjukat, amikor Krisztust fogadták el uruknak. (Arról nem tudunk, hogy a vágyaik megváltoztak-e, de a kísértésekkel vívott küzdelem senkit nem zár ki az Isten országából, különben – vegyük észre – mindannyian nagy bajban lennénk!)

Nincs szó tehát arról, hogy a korinthusiak a homoszexualitást alternatív életmódnak fogadták volna el. De az is tény, és ezt szeretném most hangsúlyozni, hogy ezek az emberek az evangélium által jutottak élő hitre, nem a hívők megvetése által. Azért tudtak megtérni, mert befogadó gyülekezetre találtak, ahol nem iszonyodtak tőlük, nem protestáltak ellenük, hanem örömhírt hirdettek nekik.”