„Magyarországon a koncentrált hatalomgyakorlás akadálymentesítése zajlik. Az ilyen jellegű akciók egyszer a média-világát, máskor szakmai grémiumokat (vagy éppen egy díjak odaítélésére alakult albizottság tagjait) vagy magát a jogállamiság fundamentumát, az alkotmányt érik utol. Mert az alaptörvény immár nem egyéb, mint elhárítandó akadály.
Az úgynevezett procedurális, azaz az intézményi garanciákhoz kötött hatalomgyakorlás helyett a szubsztantív felfogás érvényesül, amely a fáradtságos és konfliktus-terhelt egyeztetéseket elkerülendő apriori vállalkozik a közjó megállapítására. Ez a magatartás az egypártrendszer diktatúrájának a társadalmi érdeket egyedül képviselni szándékozó élcsapat paranoiás küldetéstudatát eleveníti föl. És élcsapat most is van, amelyet világok választanak el a közönséges halandóktól.
Végül is a pluralizmus tagadásáról van szó. Holott a pluralizmus a modern államelmélet egyik legjelentősebb irányzata - írja Bibó István. S ma már a modern demokráciák elvehetetlen sajátossága. Ha azonban a társadalom a hatalom parancsszavára kénytelen elrejteni amúgy igazából elpusztíthatatlan pluralizmusát, akkor a túlpolitizálás mindenhová beáramlik. A pozíciókat pedig parafa-politikusok szállják meg, akik úsznak az árral, mint a parafa dugók a gyorssodrású vízen. A parafa-politikusokat nem foglalkoztatja, hogy merre megyünk. Nincs más céljuk csak az, hogy a felszínen maradhassanak.”