„Vannak, akik a tehetségtelenséget inkább csoportosan szeretik elkövetni. Az ilyenek aztán együttest alakítanak, és a végeredményt elnevezik „nemzeti rocknak". Meg vannak róla győződve, hogy egyetlen árva témakör – pl. Trianon – bőven elegendő arra, hogy az ember egy tucat album anyagát megtöltse, s aki jó hazafias művész, annak már haláláig bármi mással foglalkoznia szinte felesleges. Hittel vallják, hogy aki épkézláb dalszöveget tud összeeszkábálni, az áruló, s a bonyolultabb, áttételesebb dallam, szövegvilág és ábrázolásmód a szabadkőművesség legbiztosabb jele. Valami érthetetlen okból kifolyólag arról is meg vannak győződve, hogy a magyar nemzet egyedül és kizárólag a skinheadmozgalomból áll, s ha valaki netán emlékeztetné őket arra a sajnálatos tényre, miszerint sem Atilla király, sem Hunyadi János, sem vitéz Nagybányai Horthy Miklós, sem pediglen gróf czegei Wass Albert nem volt tagja az úgynevezett nemzetirock-együttesek közönségének, az illető minden bizonnyal komoly dilemma elé kerülne, ugyanis választania kellene a zsidó és a kommunista címkék felvállalása közt. (...)
Én tudom jól, hogy vannak, akik ezt az egész szomorú szánalomgyűjteményt halálosan komolyan veszik. Akik ebben a gyönyörű álomvilágban, ebben a meseszép álvalóságban élik le egész életüket. Mert nem tehetnek mást.
Itt nem történt meg Trianon, nem volt Mohács, nem volt az az átkozott negyven év, itt nincsenek bankok, kereskedelmi tévék és hatvanötmillió magyar él egy olyan országban, mely a Lajta bánságtól a Fekete-tengerig és Halicstól Raguzáig terjed – a lakosság pedig kizárólag lóháton közlekedik, íjakkal lődöz, ötpercenként vérszerződést köt s nyakra-főre kumiszt vedel.
Ébresztő! Ideje visszatérni a jelenbe. Hogy végre tegyünk is valamit.
A tarsolyban képtelenség tárolni a bérletet. Lóháton nehéz leparkolni az áruház előtt. A benzinkútnál nem valószínű, hogy tartanak abrakot. A kelevéz folyton beleakad a nappali kárpitjába. A sodronying alatt összeroskad az előszobafogas. A bőrvértet alig lehet betuszkolni a mosógépbe. A pajzs meg a számszeríj pedig csak akkor fér el a biciklitárolóban, ha kivesszük onnan a Kovácsék babakocsiját, s emiatt állandó lesz az összetűzés a házmesterrel.”
