„Nem vagyok egészen biztos abban, hogy Tőkés László egy demokratikusabb romániai politikai életvilágot szeretne, mégpedig Tőkés alkatának erős tekintélyelvűsége miatt. Tőkés formátumos politikus, de nem gyógyíthatatlan és alázatos demokrata. Ciklikusan ugyan, de döntéseit behatárolja a Tőkés-klán, vagyis a család hangulata. Ez nem azt jelenti, hogy a testvéreivel és más családtagjaival elköltött ebédeken születnek a politikai döntések, hanem azt, hogy Tőkés politikai közérzetét egy szűk és politikailag dilettáns csoport színezi. Ez olyan tényező lehet, amely visszafoghatja a pártalapítás politikai sikerét. Másik kérdés, hogy Tőkés tud-e újat mondani, igaz, manapság minden rommagyar politikus esetében feltehető ugyanez a kérdés.
Az elemzők egyetértenek abban, hogy Tőkés párja, a leendő Erdélyi Magyar Néppárt nem az RMDSZ parlamentből való kiszorítását, hanem az RMDSZ-szel való későbbi együttműködést célozza. Ha a 2012-es helyhatósági választásokig sikerül bejegyeztetni az új pártot, és az új párt számba vehető mandátumot realizál, olyan alkuhelyzet jön létre, amely a későbbiekben, például a parlamenti választásokkor koalícióra kényszerítheti az RMDSZ-t. (...)
A hétvégi döntés a pártalapításról nem csak ki-, illetve beteljesítő, hanem csapdahelyzet is lehet. Tőkés tudja ezt, ezért tűnt nagyon boldognak, amikor megtudta, most már tényleg be kell hogy írjon néhány új dolgot a határidőnaplójába. Itt azonban már nem fog működni az a kettős játék, hogy: ha sikeres, az én vívmányom, ha nem sikeres, a többiek rontották el, mert letértek a tan ösvényéről.”