„A médiatörvény, amitől mára virradólag elbúcsúztunk, totálisan alkalmatlan arra, hogy szabályozza a mai médiapiacot. Nem kétséges, hogy új törvényre van szükség. A jogalkotóknak régóta vannak a piaccal szemben bizonyos adósságaik, és annak tudunk örülni, hogy az új szabályozás ezek közül néhány kérdést tisztáz. (...) De van egy csipetnyi kis probléma. Elmondták már páran, de foglaljuk össze itt is:
1. Elképesztően durva, hogy egy ilyen hatású, közvetlenül is több tízezer, közvetve pedig minden egyes állampolgár életére kiható jogszabályt ilyen módon, a szakmával és az ellenzékkel való valódi egyeztetést gyakorlatilag teljesen mellőzve hozzanak meg.
2. Minősíthetetlen, hogy a törvénytervezetben olvasható javaslatok a mindenkori hatalmat olyan eszközökkel jogosítják fel, amelyek lehetővé teszik a sajtó diktatórikus felügyeletét.
3. Katasztrófának tartjuk, bár kicsit sem lepődünk meg azon, hogy a törvény alighanem örökre lehetetlenné teszi a közszolgálati médiumok számára, hogy kikerüljenek a mindenkori hatalom közvetlen befolyása alól.
4. Felháborítónak és a szólásszabadságra való komoly veszélynek tartjuk azt a teljhatalmat, azokat a büntetési lehetőségeket, amelyekkel a törvény a teljes nyilvánosság felett őrködő testületet felhatalmazza.
5. Szakmailag borzasztónak vagy – nem tudjuk, melyik rosszabb – végtelenül cinikusnak gondoljuk azt a megközelítést, ahogy a jogszabály az online nyilvánosság fórumait és egész működési mechanizmusát kezeli.
6. Hiába olvassuk, hogy a bloggerekkel nem éri meg kötekedni, mert ripsz-ropsz a törvény alkotói ellen fordulnak és véleményvezérként majd felépítik az Új Ellenzéket, mi azért azt gondoljuk, hogy jobb lenne, ha nem csak a webkettőben bízhatnánk, ha a sajtószabadságról beszélünk.”