Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

A tömegmédia – akaratán kívül – nagy szívességet tett a szétszakított s szétfejlődő magyarságnak.
„A valóságshow-k, celeb- és sztárcsináló műsorok nyilvánvaló végkimenetele – a totális agyhalál. A média a kulturális határokat sem ismerő világtőkétől unszolva mégis egyre nagyobb dózisban zúdít ránk effajta szemetet. A profit realizálásának elvtelen eszközei ellen rugódozni nem érdemes. Az öntudatos fogyasztó csömörében úgyis kihajítja a mágikus fekete dobozt, s elkezd gondolkodni, szeretni, tartalmasan élni. Addig is, amíg a kormányzat merész és távlatos nemzetépítését a civil szféra – némi fáziskéséssel – visszaigazolja, pásztázzuk kicsit a jelenség szebbik orcáját.
Először lássuk be, hogy a trianoni utódállamok a szennyesládába gyömöszölhették a világ kíváncsi tekintete elől a magyar kisebbségek megerőszakolásának mocskos lepedőit. Tehették. Amíg az elektronikus média mindenható hatalommá nem vált. Előtte nem remélhettük, hogy statisztikai módszerekkel lehetséges lesz még kimutatni a nemzeti mivoltukból kivetkeztetett, tudathasadásos zombilényeket. Noha sokan mégis megmaradtak magyarnak, legalább nyomelemekben (viselet, étkezési szokások, széki muzsika): mint a harmadik generációs amerikás cserkészek, akik nemrégiben vitték színre – könnyes katarzisban – az István a királyt… Ők a veszendőbe ment anyanyelvet pentaton melódiák szeretetével igyekeztek pótolni.
Hol lehetne felmagasztalni az élet kifinomult értékvilágától idegen televíziós mega hatóerőket? (Ismerve a „túlnan” is fogható, ám a destrukció magasiskoláját jelentő Heti hetes felfoghatatlan népszerűségét.) Nos, való igaz, a Duna Tv hozta képbe itthon a bácskai hegedűvirtuóz Lajkó Félixet, ám a betelefonálós, profitnyerő ki-mit-tudoknak köszönhetjük a túl-magyar világból Vadkerti Imrét – Koppányt; a mesemondó Utasi Árpit; a tengerentúli Király Viktort; a mezítlábas Rúzsa Magdit. De ne feledjük a szárnyakra kelt Gáspár Lacit, Caramelt és Oláh Ibolyát sem! A tömegmédia tehát – akaratán kívül – nagy szívességet tett a szétszakított s szétfejlődő magyarságnak: egységes nemzeti médiapiacot teremtett az átkosban zavaróállomásokkal is kuszált Kárpát-medencében.”