Nem gondolom, hogy azokon a helyeken, ahol fenntartható a patika, ez be fog következni. Elképzelhető, hogy néhányan kiszállnak, de inkább egy természetes tisztulás következik be. Ám azért azt ne felejtsük el, hogy a patikaliberalizáció mentén volt egy hitelből fizetett aranyláz. Elképesztő mennyiségű bizalmas információ áll rendelkezésünkre az összefonódások megítélésére, ám ez korrekt módon nem használtuk fel a tárgyalások során.
A kormány egyik érve a patikaliberalizáció ellen, hogy nem teljesítette a hozzá fűzött reményeket, azaz a kistelepüléseken, falvakban nem nyitott senki gyógyszertárat. De ezután sem fog senki ott gyógyszertárat nyitni, ahol nem rentábilis. Vagy a kormánynak lesz erre ösztönző programja?
Viszont, ahol rányitottak egy kistelepülésre egy másik patikát, ott mindkettő veszteséges lett. Valóban vannak fehér foltok, ezeket is kezelni kell, de most a nagy rendszerszintű dolgok rendbetételére volt idő. Azt láttuk, hogy a szakmai tulajdonú patikák idővel felőrlődtek volna, és tulajdonképpen trafikpatikákká váltak volna. Ha megnézzük, melyik az a megoldás, amivel egy értelmiségi rétegnek a közösségben való létezését elő tudjuk állítani, akkor az a jó, ha nemzeti érdekkörben és a patikusok többségi tulajdonában tartjuk a gyógyszertárakat.”