„A több mint félmillió magyar munkanélküli legalább kétharmada érettségizetlen, ezek legalább fele csak általános iskolát vagy azt sem végzett. (Vannak pontos számok a statisztikákban, de ebben a műfajban a hibahatár jelentős.) A másik: 76 800 forintra emelkedne a minimálbér a Nemzetgazdasági Minisztérium javaslata szerint; a munkavállalói oldal természetesen kevesli.
A kettő összefüggése világos és pregnáns. Mi van akkor, ha a magyar munkanélküliek túlnyomó része nem képes megtermelni 76 800 forintot (és a többi költséget)? Akkor az van, hogy számukra egyszerűen lehetetlen munkahelyet teremteni. A védővámok meg az összes többi trükk csak kisebb különbségeket képes elfedni. Azt már semmiképp, hogy itt bárkinek bármiért ki kell fizetni ennyit. Marad a termelés áthelyezése Vietnamba. (...)
A minimálbér most sem sok pénz, a csökkentett összeg még ennyire sem lenne elég – de semmi sem tiltja, hogy az újonnan létrejövő üzemekben az élmunkások jóval többet keressenek. Előre látható az is, ahogy a koncepció ütközik a segélyezéssel, meg bizonyára jogilag is bele lehet kötni, mivel itt az egyenlő jogok ideája sérülne. De hát az már épp eléggé meg lett rakva ezekben a régiókban, ideákért pedig nem adnak kenyeret. Elég világosan kiderült, hogy az évenkénti automatikus minimálbér-emeléssel borzasztóan túláraztuk a magyar munkaerőt, annak is a legesélytelenebb részét. Ilyenkor előbb-utóbb meg kell tenni azt, amit minden kofa tud: áthúzni pirossal a tegnapi árat, és kiírni nagy betűkkel: AKCIÓ.”