„A minap alkalmam nyílt felkeresni a jeruzsálemi Jad Vasem intézetet. A holokauszt emlékére létrehozott múzeumban megindító képek, tablók és hétköznapi tárgyak ezrei állítanak mementót a XX. század eme égbekiáltó iszonyatának. »Mindaz, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént« - a látottak híven igazolták Pilinszky Jánosnak a lágerekről szóló mélyértelmű szentenciáját.
Ezért is érintett fájdalmasan a kiállítás egyik részlete. XII. Piusz pápa fényképe alatt azt olvassuk, hogy az egyházfő »vitatott szerepet játszott« a zsidóüldözések idején. Ez idáig rendben is volna, ám ami utána következik, az egy valóságos bűnjegyzék. A pápa konkordátummal ismerte el a náci rezsimet; nem tiltakozott a zsidók meggyilkolása ellen; nem akadályozta meg a római zsidók Auschwitzba szállítását - sorjáznak a vádak, azt sugallva: a főpap ezzel a nácik cinkosává vált.
Természetesen nem azt várom, hogy a Jad Vasem aranyba foglalja XII. Piusz emlékét. Egyetlen mondatot hiányoltam, de azt módfelett. Mégpedig - ha már vitatott szerepről beszélünk - az érem másik oldalának megmutatását: azt, hogy a Vatikán szerint mi volt a pápa hallgatásának oka. Ma ugyanis már tudjuk, hogy Piusz azért nem szólalt meg, mert attól tartott, azzal olajat önt a tűzre, és még rosszabb helyzetbe sodorja a zsidóságot.
Ez lehet politikai tévedés, talán részben vétek is. Az viszont, hogy egy történelmi pontosságra törekvő múzeum ezt elhallgatja, minimum hiba.”